Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András kritikái
átmeneti tragédiát, hogy erkölcsi fogyatékossága miatt, szellemi adottságai ellenére egyszer csődöt mondott. De nem véglegesen. A rendező stílusosan vásári külsőségeket, tarkaságokat képzelt az ügyvéd köré. Feleségét Deák Éváva/játszatja, nagy csecsekkel! Olyan rőföst képzel el a kasztszerű öltözékkel, mint Bakody József, aki ránézvést is beszabályozható balekként viseli el önmagát, okosan pörgetve fel kételyeit, üzleti fogásait, amíg alá nem fordul a prókátor hízelgő szemtelenségének. Pál fi Zoltánt és Rékai Nándort is jól mozgatja a rendezői akarat ahhoz/hogy kitessék: az erkölcsi igazságszolgáltatásnak be kell következnie. Ruttka Andrea jelmezei inkább a reneszánszból visszamaradó mintákat követik. Vagy Giotto képein is lehetett ilyen öltözékekkel találkozni? És ha Pathelin Péter esetében a középkori emberre vonatkozóan értelmeztük a prókátort úgyis, minta kor városi polgárát, aki még felpislog a bíróra, a Peter Weiss által megszerkesztett játék főhőse, Mockinpott úr már valóban azt az életérzést rögzíti, fogalmazza meg ebben a sorsban, ebben a jellemben,' ha még egyáltalán jel lem ez a Mocki npott úr, amely, aki ebben a században szenvedhette meg önmagát. Peter Weiss (1916—1982) Berlinben született, apja még a monarchia állampolgára lehetett, de aztán az összeomlás után maga az író már végiglakta, mindenütt idegenként Európát. Ő tudta, tudhatta a kitaszított, a minden lehetőségétől csaknem megfosztott polgár életérzését, azt a kifáradt nyugtalanságot, azt a hajszoltságot, ami ellen lázadni ugyan lehet, de amiben belső békére találni, ott megfészkelődni egy kellemes órára is csak, szinte lehetetlen. Mockinpott ismeri a hatalmat, minden szinten szenved tőle, ha kell létrafokonként bocsánatot kérve támolyog előre-hátra, jobbra-balra, fel-le, eljutva a Jóistenig. Semmi nagyobb igénye nincs, mint az, hogy megszabaduljon a zártság őrületbe kergető kínjaitól, és attól, hogy végleg semmivé és senkivé csupaszítsák őt. Nem isavilág szeme előtt, ő már azzal nem törődik, az lenne néki csak szerényen az igénye, hogy a lelki békéjét hagynák meg neki. Ne zaklassák, ne legyenek felette, róla, miatta határozatok, ne kelljen félnie minden Hevesi Napló 1993. 3. 43
