Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Szalóky Melinda: Utazás a Hold-vasúton

államérdek a halálba küldte őket. „Dulce et decorum est pro patria móri."? Édes és tisztességes dolog meghalni a hazáért? Vajon ők is így gondolták?

A Kwae folyó hi'dját természetesen hiábavalóság volt ilyen kérdésekkel ostromolni, jobb belátásra tértem hát, s felszálltam a „Halál Vasút" épen maradt közlekedő barátságos kis vicinálisára. Éppen ideje volt! A vonat nagyot zökkenve elindult, s hamarosan maga mögött hagyta a hidat, a Kwae folyót, s a háborúval és enyészettel kapcsolatos gondolatokat.

Körbepillantottam a fapados vagonban, s letelepedtedm az egyetlen szabadon maradt ülésre egy gyönyörű, fekete szemű thai kislány mellé. A szomszédos padokon szülei és bátyja foglaltak helyet, s amint a lánykával össze-összemosolyogtam, ők is mosolygós pillantásokat küldtek felém. Afiúcskafeje majdnem teljesen kopaszra volt borotválva, különleges szépségű arcából csodálatos fekete szempár villogott elő. Kishúga továbbra is varázslatos mosolyokat villantott rám, s ettől megmelegedni éreztem a szívem tájékát:

Mi más hiányozhatna még egy magamfajta magányos vándor boldogságához? Kinyújtottam a kezem, s szeretettel megcirógattam a lányka fejét, ám ettől egy pillanatra megfagyott körülöttem a levegő. Hogy miféle etikettbeli vétséget követtem el, az csak a későbbiek során világosodott meg előttem, amikor egy szállodában a portáspult fölött a falon a következő illemkódexet olvashattam: „A thai ember afejet becsüli a legtöbbre minden testrésze közül, ezért ennek érintését igen nagy sértésnek veszi. A láb ezzel szemben, lévén legalul az emberi testen, alantas testrész; nem illik hát senki felé a lábunkat kinyújtani, embertársunkra lábbal mutatni."

Szerencsére a kislány gyorsan megbékélt, s továbbra is sugárzóan mosolygott rám. Egy közelünkben hangosan fecsegő turistacsoport idegenvezetőjét fogtam be tolmácsnak, s így rövidesen megtudtam, hogy a kislány 9 éves, bátyja pedig 10.

32

Hevesi Napló 1993. 3.