Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Tóth Béla: Az Ezerkettedik éjszaka
—Pompás színben vagy, uram—folytatta a vendég—,és úgy hallottam, hogy hamarosan a Hadsereg ezredese leszel... gratulálok, ó, Solomon bey... —Pompás színben? Negyvenöt éves vagyok, és csupa betegség. Egy roncs! Az előléptetés... igaz? —Jó vágású ember vagy, uram. (Allahra: csak rossz helyen van a vágás...) És ezredes leszel. — Hallod, Miriam leben? Ez nagyszerű. Amúgy is Hagen von Kinderschnapsler, egy volt Bunderswehr-tiszt látja el helyettem a szolgálatot, pedig az ilyesmi nálunk úgyszólván lehetetlen. Nagyon sok pénzembe kerül. íróasztalán megnyomott egy billentyűt. —Nekem teát, a nagyságos asszonynak chartreust, Naszreddin úrnak kávét, vízipipát. Siessen, Ingeborg! — Ki ő, Solomon bey?—Svéd titkárnőm. ... A finom latakiah s a kávé illatos csendbetakarta a nargileh bugyborékolását. Egy percig hallgattak. Naszreddin egy aprólékos művészettel kovácsolt tuniszi asztalkára tette a rézpalackot. „Gonosz ember vagy, Solomon—gondolta—de mit tegyünk? Ha minden jól megy, Allah igazi betegségeket bocsát rád. Az ő útjai valóban kifürkészhetetlenek. Ő teremtette a trachomát, az AIDS- et, a Ghazai Övezetet, a Standard Oi I Company-t, az egyiptomi— izraeli különbékét, és téged is, Solomon..." —Ó, Jahvé... csodálatos ötvösmunka! Eladó nemdebár?—A házigazda már előtte állt, s a palackot simogatta. Miriam is ott tornyosult, mint a Számum Mersa Matruh fölött. —Csak Neked adom el, Solomon bey. Műértő biztonságod, nagyúri bőkezűséged az oka... — Nono... ami az utóbbit illeti... — Figyelj uram: én már itt sok mindenbe belefáradtam. Ezért hazamegyek Bokharába. Nagyon nagy út. Ezer dollárért a tied. —Ajjajjaj! Az egy nagyon! Legfeljebb kétszázötven... 28 Hevesi Napló 1993. 3.
