Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 3. szám - Saufert Attila: Haza

Haza

Rétegekben ránkrakódott érzelemburok, tántorgó, honkereső milliók fájdalmas segélykiáltása, asztalcsapkodó, borittas sírvavigadások végső, nagy egyenlőségjele.

Haza. Házak, falak, emberek, völgyekbe zárt levegő, áradó patakok, fekete kendős, vasárnap délelőtti érzések... Egy van csak belőle, mint ahogy anya is csak egy van, csak az az egy, aki vál lalva a fájdalmat, akínt, a keserves vajúdást, világra hozott minket, egy új, egy jobb, egy elegáns vetü letekkel elszínezett, csodálatos, új világ. „Válts hazát, de akkor szívet is válts!" — hallottam egyszer, és akkor, azon az őszi, hideg napon megütötte a lelkemet ennek az elcsépeltnek tűnő közhelynek a valódi, tonnákkal nem mérhető súlya. Szüret volt, fagyos szelet küldött a Mátra, és mi a jól végzett munka örömével, megdermedt kézzel falatoztunk a szőlőhegy aljában, felettünk az első, nedves hóval borított hegyek, az autók tetején hurkával, kolbásszal teli tál, puha kenyérszeletek... Nem kellett zászló, nem kellett nagybetűs ünnep, mert a közösen végzett munka jelentette az ünnepet, a sikeresen befejezett szüret nehéz, emberpróbáló élménye alkotta meg bennünk azt a szűk, egyben végtelen fogalmat, ami az egybetartozásunkat jelentette azon az októberi napon.

Haza. Kicsiny körökből álló, végtelen halmaz. Rengeteg szeretet, rengeteg türelem és elkötelezettség alkotja, olyan elkötelezettség, amit az ember önként, önmagától függetlenül, születésénél fogva vállalt. És abból a hazából, abból a mikronnyi, saját világból, amit önmagunk mércéjével mérünk, felépül a HAZA, egy óriási, lélegző organizmus, amit nem az üzlet, nem a pénz, nem az egyes emberek tettei, hanem egy nemzetre kiterjedő, egyénenként lemérhető tudat, szeretet és türelem határoznak meg. Ez a HAZA, és nem a zászlólengető, mel Idöngető identitástudattól megrészegült réteg ember milliókkal kérkedő, határkereső politikája,

Hevesi Napló 1993. 3.

3