Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Jobbágy Károly költeménye
VERS-PROZA Jobbágy Károly Gondolatok egy „48-as" kép előtt Balról a honvédok, hosszú fegyverekkel, vörös a sapkájuk, egy dobos dobot ver; jobbról a parasztok s deli Rózsa Sándor, mögötte villogó szuronyok, kaszából, és középen áll a lángoló Petőfi, készül már az ország népe fölé nőni, mellette meg Bem, az öreg generális, s fölöttük a drága, szent zászló világít. előtte meg... Ó,.jaj! Én állok előtte, pirulva, szégyelve azt is, hogy születtem, hogy mikor a világ szabadon fellázad, én hagyom bilincsbe verni a hazámat. Nem csak én! Te is, s mind társak, jóbarátok, tűritek a német hogy ver címert rátok, hogy hajt magunk ellen harcba, sírba másnap, odadobva mindent tűznek, pusztulásnak. Lesütöm a szemem. Ó, bár vakulnék meg! Nem látnám a falut, a házat, a képet. S némuljak meg rögtön, itt e helyben, mert én élek, de nem szólok a Szabadság nyelvén. * Szentgálon, 1944. október 17-én, {a nyilas uralom kezdetén.) 6
