Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)
1992 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Saufert Attila verse - Balogh Gyula, Bogumil: Ufók a Kossuth téren
Saviért Attila Karácsony előtt Sötét Karácsony előtti napok ezek Isten végigszánkázik a hegyoldalon Prémmel hélelt Szerencsepatkó csillog felette Pálinkával kínál a vén harangtorony Minden Karácsony előtti reggel ilyen Ünnepfoltos fémcsikordulás Porhócsillogás A szilveszteri malac békésen pihen 1988. december 22. Ufók a Kossuth-téren Igen erős indulatokat kavart, megrökönyödést keltett és már-már lavinává duzzadni látszik az október 23-i ünnepség Kossuth-téri vezérszónokával, szeretett köztársasági elnökünkkel történt kellemetlen incidens. A felhecceit tömeg pimasz módon belefolytotta a szót. Egyszerűen nem engedték szóhoz jutni, s ő bölcs öregember lévén, az okosabb enged, a szamár szenved alapján átadta a szónoki emelvényt az indulatoknak... Hogy mi is történt tulajdonképpen, az már most teljesen lényegtelen. Megmondta ő maga is, hogy nem haragszik senkire, nem történt semmi rendkívüli, csak nem óhajtotta übe- relni a hangoskodókat... ennyi - A lényeg az, hogy legyen min csámcsogni, az ellenzéknek száját tépni, egyeseknek vizsgálatokat követelni és a munkáját lelkiismeretesen végző belügyminisztert lemondásba kergetni, az alakuló közbiztonságot lerombolni, a káosz és rombolás szellemét a palackból kiengedni és aztán majd akkor fellépni, előbújni a homályból és megmutatni. De mit? Ez itt a kérdés, hogy mit? Nevetséges azon vitatkozni, hogy hány horogkeresztes zászló, paszomány, karszalag, nyusztprémes kabát, lila széldzsekis határőr, nyilas csákó és bőrfej ordította túl elnökünket... Ez a módszer már ismert a közelmúltból. Ha az előző rezsimben valami nem ment, leült a gazdaság, gubanc volt valahol, akkor rögtön elővették a volt rendszer funkcionáriusait, csendőröket, fasisztákat, katonatiszteket, grófokat, bárókat, s elvitték őket egy kicsit megismerni a magyarok istenét... tudjuk, ismerjük! Nem kérünk belőle. 11
