Hevesi Napló, 2. évfolyam (1992)

1992 / 4. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában

vannak ők öten, a testi kiszolgáltatottság legalján, az élet megélésére önállóan képtelenek. De szellemi-lelki értékeket, maradandóakat hoznak elénk, leteszik a pápa elé, az erkölcsi fórumok elé, hogy tisztelegjenek a humánum előtt. Odaállhatnak azok elé a milliók elé, akik egészségesek ugyan testben, „mindenük megvan" és mégis elképesztő „neveletlenséggel", lelki nyo- moréksággal feledkeznek meg a szellemi lét elsőbbségéről, egyáltalán a szellem primátusáról. És mert e tévedés következtében sorrendet sem tudnak tartani céljaikban, az azokhoz vezető elképzeléseikben, netán eszméik megszerkesztésénél a testi, az anyagi principiumok kizárólagossága mellett döntenek, belehajszolják magukat és a világot az újabb és újabb katasztrófákba. (Kinek nem jut most az eszébe a területszerzési polgárháborúk sorozata a szétesett Európában?) Itt, ezek a szájjal, lábujj-közzel festők megörökítik a hitet a megszületendő Jézusban, a karácsonyi jászol körül a nem tébláboló szeretetet, hanem azt a sugárzást, amely annyira hiányzik mai világunkból. Ezek itt, öten, ebben a borítékban elküldték nekem az én bizonyítékom párját arra vonatkozóan, hogy a világ hit és szeretet nélkül - szánandó üresség. Nem küldöm el a reprodukciót senkinek, megtartom mind magamnak. Azért, hogyha alkalmasint meginganék a mens sana fogalmának értékelésében, a hit és a szeretet mindeneket átfogó erejében, legyen figyelmeztetésem ezeknek az embereknek a sorsa - és művészete. Amit a mélyből, a lélek mélyéből hoztak fel, a csaknem testi nullából. Igaz, a nulla a Nagy-nagy Számtan irtózatosan - szép adat-tengerében kinél-kinél máshol van. De onnan elindulni - az valami, ex Dei gratia (Isten kegyelméből).

(A kiadó)

5