Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Egriek az egri egyetemért
Egriek az egri egyetemért Vallomással kezdem: a világ legszebb városában, Egerben születtem. Itt ringatták bölcsőm, a Tündérparton kergetőztem, az ősi líceum lépcsőit koptattam elemistaként, majd dobós diák lettem, csak az egyetem szólított el szülővárosomból. Jó sorsomnak köszönhetem, hogy három évvel tanulmányaim befejezését követően újra Egerbe költözhettem, de már családommal. Egyedül indultam el, harmadmagammal tértem vissza szülőföldemre. Soha nem volt próféta-elhivatottságom. Szerény képességeimmel szeretnék hasznúra válni városom társadalmának. A hajdani elemista 1960-ban újra polgára lett a líceumnak. Előbb óraadó, majd három évre rá tanársegéd lehettem a főiskolán. Adjunktusként szólított fel 1969-ben a városi tanács művelődési osztálya, hogy legyek a vezetője, de közben heti 8 órában tanítottam. Ahogy tudtam, visszamentem anyaintézményembe, ahol 15 éve vezetem a nevelés- tudományi tanszéket. Aki ismer — hál istennek, sokan ismernek —, tudja, nem kenyerem a kérkedés. A három évtized alatt számos helyre csábítottak, jobb lehetőséget ígértek, nem tudtam elmenni innen. Itt születtem, ez a hazám. Boldog vagyok, ha az általunk kezdeményezett, több mint 20 éve kétévenként Egerben rendszeresen sorra kerülő nemzetközi oktatótelevíziós konferencia külföldi és hazai résztvevőinek bemutathatom főiskolánkat, városunkat. Ha beszélhetek nemzeti múltunkról, a magyar Athén csodálatos perspektívájáról, egyetemmé válásunk jelenlegi lehetőségeiről. Megmutathatom a világszerte jegyzett csillagdát, a líceum tornyában található párját ritkító periszkóprendszert, a felbecsülhetetlen értékű főegyházmegyei könyvtárat, az egyetemnek szánt épület dísztermében látható, négy fakultást ábrázoló csodálatos freskót. Új időket élünk. Mások a lehetőségeink is, mintkorábban voltak. Ezt ismerték föl tanszékeink oktatói is, akik rendkívüli erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a napi, teljes embert kívánó munkájuk mellett letegyék voksukat a tudomány asztalára. Nálunk az egy oktatóra jutó hallgatói létszám sokszorosa az országos átlagnak, az általánosan képző tanszékek esetében több száz. így sokszor a másoknak pihenőidőt jelentő hétvége az, amikor tudományos munkát tudunk végezni Vállaltuk, vállalj uk ezt is. Olykor fűtetj len szobákban, dideregve írjuk dolgozatainkat, utazunk szakirodalmat gyűjtve, tudományos előadásokat tartunk bel- és külföldön, tudományos fokozatokat szerzünk, igyekszünk becsülettel képviselni a Magyar Tudományos Akadémián éppúgy, mint a különböző külföldi konferenciákon az egri tanárképző főiskola jó hírnevét. Heves megye és városunk korábbi vezetői, testületéi mindig is elismeréssel nyugtázták főiskolánk tevékenységét. Támogatásukat jelzi az is, hogy a Leányka úti objektumaink jelentősen gazdagítják lehetőségeinket. (Bárha mindez a líceum körül lehetne!) Negyedszázadon át vezettem a főiskola közművelődési bizottságát. Nem volt olyan beszámoltatásom a tanácsi testületek előtt, hogy ne dicsérték volna azokat az erőfeszítéseket, amelyeket intézményünk a város, a megye, a régió kulturális életének fejlesztése érdekében tett. Nap mint nap értesülhetünk arról, hogy az Európa-házba költözés azzal is együtt jár, hogy az egyetemet végzettek arányát sürgősen jelentősen emelni kell Vállaltuk mi is, hogy a már korábban is szűkös lehetőségeink némi növelésével, a volt egri oktatási igazgatóság épületét átvéve—ahol eddig albérlők voltunk —, 20 százalékkal növeljük a hallgatói létszámot. Eddig úgy tudtuk, hogy minderre érvényes szerződésünk is van. Aztán elbizonytalanodtunk. Reméljük persze azt — nem is alaptalanul —, hogy nem akad egri, vagy egrivé vált állampolgár, akinek ne lenne szívügye az egri egyetem. Fogjunk össze egriek, az egri egyetemért! Nagy Andor
