Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Egy kortes esete
I Belevegyült hangjába saját lépteinek a csikordulása. Súlyos lett körülötte a csönd. — Azt kérdezte tőlem, miért nem írok jiddisül — emlékezett vissza kérdésemre —, ez épp olyan, mintha azt kéideznők a gonosz széltől, hogy miért szaggatja le a iák leveleit.. Egy merev, megfeszült fintor jelent meg az arcán. Mintha nagyon megöregedett volna. És nekem úgy tűnt, hogy ő maga sem tudja, igazat mond-e vagy sem... Elbúcsúztunk. Ujjai abroncsként tapadtak a kezemre. Görcsösen magához vont, én pedig ölelésében megéreztem a vilnai zsidó nemzedékek meleg vérét... Jiddisből fordította Bihari József BALOGH BÉNI Egy kortes esete A kortes szó jelentése, értelme lassan elhomályosodik... Pedig valamikor de sokat beszéltek róla! A húsz, vagy talán még annál is több párt felváltva versengett a nagyszájú, hangos, sőt ravasz kortesért, akijárta a falvakat, s a csábító ígéretek mellett, mit a megválasztandó képviselő nevében tett, legtöbbször a falvak kocsmáiban etette-itatta a tájékozatlan, legtöbbször tudatlan választókat. Néha azonban kibabráltak velük! Egy ilyen kortesről szól az alábbi eset, ami a két világháború között történt egy kis hegyvidéki faluban... Nagy tél volt akkor... A hegyek között derékig ért a hó. A pártok kortesei a falu kocsmáiban „szervezték” a választókat... Folyt a bor, sült a sok pecsenye, s a kopott ruhás emberek szinte betegre ették-itták magukat. A legtöbb bort és ételt természetesen a kormánypárt kortese fizette, mivel ennek állt legtöbb pénz a rendelkezésére... Abban a nevezetes hegyi faluban egy Tihamér nevezetű megyei tisztviselő volt a kormánypárt kortese. Vékony, keszeg, száraz ember, de hiú, gőgös és hetvenkedő. Azon a bizonyos napon — mikor az esetről szó van—ő maga is ugyancsak felöntött volt a garatra... Hanem este eszébe jutott, hogy néki még ma át kell mennie a szomszéd faluba, s a képviselőjelölt úrnak, a méltóságos földbirtokosnak jelentést kell tennie a várható szavazatokról... Arról nem is szólva, hogy ugyanott a kerület korteseinek eligazítást ad a MÉP (Magyar Élet Pártja) megyei elnöke, a vármegye alispánja. A kortes semmiféle járművel nem rendelkezvén, elsietett a falu bírájához, alá mindenkor a kormánypártot támogatta, ha akarta, ha nem. A bíró hímelt-hámolt. — Hát, instállom, tekintetes uram, én szívesen elvinném, de a cselédem épp a mái nap sántította meg a lovamat. — Hát akkor forspontot rendeljen el kend! — ripakodott rá Tihamér úr. A vén bíró ugyancsak vakargatta a fejét. — Forspontot, forspontot — hümmögött. — Könnyen mondja ezt uraságod... De hogyan? — Hogyan?... Hát talán a kendén kívül nincs más ló a faluban? — Hát éppen vóna — morogta az atyafi. — De ugye, jól tudja a tekintetes úr, hogy 39
