Hevesi Szemle 18. (1990)
1990/ 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
bcrpéldány ahhoz, hogy valamennyiről véleményt formálhassunk. Az emberek... hm... az emberek olyanok, mint a fák az erdőn. Aligha van olyan botanikus, aki minden egyes nyírfával foglalkoznék. ANNA: Tehát egyre megy, okos-e vagy ostoba, jó-e vagy gonosz az ember? BAZAROV: A különbség csak annyi közöttük, mint a betegek és az egészségesek között. ANNA: Igazán? (Kis, ingerült nevetéssel.) Remélem, ön nincs ugyanezen a véleményen, monsieur Kirszanov? ARKAGYIJ: Sajnálom, Anna Szergejevna, de én sem mondhatok mást önnek, mint Jcvgenyij! ANNA: Nem mondhat mást?! Nahát! BAZAROV: Nézze, a tüdőbajos ember tüdeje nem olyan, mint a magáé, vagy az enyém. Csakis azért, mert megtámadta a betegség. Nagyjából tudjuk, legalábbis mi, orvosok, hogy mi okozhatta az elváltozást. Ugyanis és ugyanennyire tisztában lehetünk azzal is, hogy az erkölcsi bajok a rossz nevelésből erednek, a sok mihaszna tudásból, amivel kiskorunktól kezdve teletömik a fejünket, egyszóval a társadalom hitvány állapotából. Meg kell javítani a társadalmat, és akkor megszűnnek a bajok, megszűnnek a betegségek... ANNA: Vagyis akkor nem lesznek ostoba és gonosz emberek? Ilyen egyszerű? BAZAROV: Bizony, kérem, ilyen egyszerű! ANNA: (Arkagyij nak) Erről is azonos a véleménye a barátjával? ARKAGYIJ: Természetesen! ANNA: Ámulatba ejtenek, uraim, ámulatba! (A nagynéni jön, a hercegnő. Töpörödött anyóka, arckifejezéséből ítélve rosszindulaté, gyanakvó. Mindent és mindenkit figyel. Sárga, rikító színű ruhát visel. Kátya vezeti be.) Nénikém, bemutatom az urakat! Monsieur Kirszanov és monsieur Bazarov. A nagy- néném, Rakazov hercegnő! HERCEGNŐ: (Botjával türelmetlenül a padlóra koppint.) Megint benn járt nálam a kutya! Kusti, kusti! Minek kell beengedni a kutyát?! ÁNNA: Kátya már kizárta. HERCEGNŐ: És mit ír Iván herceg? (Csend. Botjával koppint) Kérdeztem valamit! Á, á, titkolódzunk?! Az urak talán tőle hoztak üzenetet? ANNA: Induljunk teázni! KÁTYA: Erre, nénikém, majd vezetem. HERCEGNŐ: Nem kell! Iván herceg levelét követelem! Vagy az üzenetét! Mikor jön értem? (Döbbent csend, csak Anna és Kátya várnak türelmesen.) Hallani akarom a választ! És miért jön be a kutya a szobámba? Alattomosan besomjxűyog... Hol a levél? ANNÁ: Nincs se levél, se üzenet. HERCEGNŐ: (Rikácsolva, a botjával hadonászva.) Eldugják a leveleimet! Megtiltják a hírnököknek, hogy átadják az üzeneteket! írok a cárnak! A cárnak fogok írni, <5 bepanaszolom, hogy Rakazov hercegnő... (Hirtelen elhallgat, egy darabig néz, aztán elmosolyodik.) Bonjour, Messieurs! Bonjour! Miért nem megyünk teázni? Kihűl a szamovár! (Elindul előre.) Szép időnk van! És Fifi! Nahát, Fifi ma megint olyan aranyos volt! Bejön hozzám, odadörgöli azt a nedves orrát, vakkant... Hihihi... micsoda szép napok! Szép napok! Es az a drága Fifi... ANNA: Jöjjenek, uraim! ARKAGYIJ: Szabad a kaiját, Anna Szergejevna? ANNA: Nem, nem, majd magam... KÁTYA: (Arkagyijnak) Fifi a kutyám! ARKAGYIJ: Milyen kedves név! (Összevillan a tekintetük.) 21
