Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: A 200 éves Schiller-dráma Egerben
nemcsak részletekre osztja a nagyobb és gyorsabb mozgás kedvéért, de a színpad két szélső pontján, szószékszerűen kissé előreugrasztja a teret, odavezényli Károlyt is, Ferencet is, hogy onnan zúdítsák gondolotaikat, érveiket a közönség nyakába A monológok gyorsan pörögnek, az indokok, a kitárulkozás mondatai lelkiismeret- vizsgálatra késztetnek. S ha nem is minden passzusában ennek a lelkiismereti vívódásnak, és nem is azonnal igazodunk el, annyi kitetszik: 1988-ban, a sokirányú feszültségektől terhes korban, korszakban, amikor az erkölcsi értékek árfolyama mélyre zuhanni látszik, eligazító szavak kerítik hatalmukba a nézőtéren ülőt. Érteni véljük, magam is olykor gondolkodási szünetet szerettem volna kérni, hogy beérjem a vallott mondatok sodrását és igazságát; a színház ezzel a darabbal kimondott mai életünkről olyan töprengtető részeket, részleteket, olyan kínzó gondokat, amiket mai írónak, mai színpadi szerzőnek kellett volna már régen megfogalmaznia. De hát éppen ez az erkölcsi és szellemi elgyávulásnak egyik forró pontja, hogy nem merünk, nem akarunk tudni, vallani, gyónni égető bajainkról! Még mindig tétovázunk beismerni sok mindent, és csak gyötrődünk — magunkban —, hogyan is kellene az ötről a hatra jutni. A színház és a rendező tisztessége, felismerése itt az, hogy, Babits után szólva, felfogták Schiller drámaírói üzenetét. Mert a nagy szellemek mindig is eligazítanak korszakos bajainkban. Még akkor is, ha a törpék és a vaksi tekintetek rövidre akarják is zárni a látószöget. A darab tengelyében Károly látható; Sziki Károly alakítja. Jó választás volt a szerepet rábízni. Ebben a sorsban, alakzatban a színésznek el kell hitetnie, hogy igazi bűnöket követ el. Maga is ismerteti a bűnlajstrom egy részét; hogy megsarcolt várost, özvegyet, úgy, ahogy jött. S mégis tiszta szerelem él benne, az olt- hatatlan vágy a tisztesség és a becsület után. A kiáltó ellentét a gyakorlat és a másság között romantikus lobogással oldható csak fel. Ezt a lobogást a szavak mágiájával táplálja Sziki, ezzel feledteti is a jellem megíratlanságát, fogyatékosságát. Az élet, a bűn vad és okos realitását testesítette meg Epres Attila. Régi mondás, hogy buta ember képtelen a gonoszságra. Ahhoz ész, csavaros képesség kell. Schiller a gonosz ember teljes színképét adja Ferencben. Epres Attila végigelemezte a dikciókat. Kitűnő ritmusérzékével, jól elhelyezett hangsúlyaival, nagy formátumú alakítással örvendeztette meg a színházat. Minden mondat, minden hangsúly felfelröppen, mert a játék tudatos szenvedélye viszi előre ezt a színészt aki nem is akar kívül maradni a hatáson, amit szavai keltenek. Mekkora energia feszül ebben az emberben, pedig törékenynek tűnik és sebezhetőnek! A rendező a haramiákat úgy osztotta be, mintha azok egy-egy görög kórus egymást erősítő szólamai lennének. Bregyán Péter, Blaskó Balázs, Gáspár Tibor. Tunyogi Péter, Várhelyi Dénes, Mikula Sándor, a Rollert játszó Kocsis Györgyig és a Kosinszkyt alakító Czvetkó Sándorig, érzelmileg elhanyagolható képleteket oldanak meg, megbízhatóan. A többi epizodistával nem kellett különösebben törődnie a rendezőnek, hiszen ezek igencsak vérszegény lelki habitust kaptak a szerzőtől. Az apa szerepében Csendes László nem találja önmagát, belső ritmusát és helyét. A Lócsiszár és a Van Gogh a neki való feladatok. E két vállalkozásán túl, eddig talán csak a Két hétfő emlékében kapott hozzá méretezhető jellemet, alakítási lehetőséget. Már a Prof. Higgins sem az ő ügye volt. Kár lenne érte, ha nem találnának rászabható figurákat. M. Horváth József is olyan színész, aki alkalmasint egymaga elcipel egy siker- súlyos darabot, ha hagyják. Ez a Dániel úgy inas, ahogy egy XVIII. századi palotában nem engedték viselkedni a szolgát. Megyeri Zoltánnak Herman jutott, a grófi fattyú igencsak vázlatként van megírva. Pasqualetti Ilona az egyetlen női szereplője ennek a játéknak. A dráma sűrű légköre riasztotta őt; neki nem sikerült elkapnia azt a hanghordozást, amit a többiek egységesen gyakoroltak. A rendező ezt a vergődésszerű és határozatlan han- got-alakítást nem öltöztette fel kellő méltósággal és lelki érettséggel. A két pap alakját Szatmári György és a vendég Bácskai János mintázta meg. Láttuk még Fehér Istvánt. Horváth Ferencet, Bicskei Kiss Lászlót, Ittes Józsefet és Szabó Jánost. Szakács Györgyi Jászai-dijas rajzolta a jelmezeket. A Sturm und Drang időszakában ilyen ruhákban is megélhették lelki nyomorúságukat az emberek. Melis László zenei összeállítása jól simult a két főhős által keltett hangulathoz. Summázatul: nem árt Schillerrel sem ébresztgetni ennek a mai időszaknak a lelkiismeretét. Csak hasznunkra válik. Mert mindig vannak és lesznek haramiák! Farkas András 82
