Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - HAGYATÉK - Hegyes Zoltán: Karácsony negyvennégyben
Búr 1947 - töl igazgatási, illetve gazdasági területeken dolgozott, a mozgalomhoz .sem lett hűtlen. Amikor 1956 őszén a munkáshatalom veszélybe került, belépett a karhatalomba, ott december 20-ig szolgált Az ellenforradalom leverése után tagja lett az MSZMP Egri Városi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának, később a megyei pártbizottságnak is. Munkában és eredményekben gazdag életútjáért több magas kitüntetésben részesült. Többek között birtokosa volt a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Munka Érdemrend arany fokozatának, a Jubileumi Emlékéremnek 1977. szeptember 3-án hunyt el szülővárosában. Földi maradványait a Kisasz s/.ony-temetőben hántolták el. Halálával Eger szegényebb lett egy gazdag mozgat mi múlttal bíró, kitartó és eredményes munkás életutal élő. megbecsült személyt «éggel. A karácsonynak édestestvére a béke. hozzátartozik az ünneplés. Vajon mit élt át, mit érzett negyven évvel ezelőtt egy pap? Erre is kíváncsi vagyok, s levélbéli értesítés, majd egy telefon után erről beszélgetünk egy főpappal a szerényen berendezett Futó utcai lakásban, Budapesten. Dr. Cserháti József, Pécs egyházme gyéjének püspöke, aki tizenöt éve a magyar katolikus püspöki kar titkára, alacsony, gyérülő hajú, de élénk mozgású, szellemesen társalgó ember. — Ezerkilencszáznegyvenkettőben tértem haza Rómából, ahol a Gregoriana Egyetemen tanultam. A dél-baranyai Ojpetrére kerültem káplánnak, öreg, joviális, becsületes plébános keze alá. Ez a falu sváb település volt, az ottani fegyverbíró emberek közül sokan mondták németnek magukat, úgy, hogy amikor én odakerültem, már akkor is voltak a falunak katonahalottjai, olyanok is, akik a magyar, olyanok is, akik a német hadseregben szolgáltak. Mi, papok — hárman voltunk, két káplán meg a plébános — végeztük azt a munkát, amit vállaltunk, hitünk szerint kíséreltük meg lelkűkben erősíteni az embereket. November huszonhét-hu szonkilenc között zúgott át fölöttünk a front. Hamarosan megalakult a helyi Nem zeti Bizottság, egy igazán demokratikus, a falvak egész társadalmát valóban át fogó szervezet. Láttam az embereken a felszabadultság csöppet sem harsány, inkább csöndes, de határozott érzését. Várakozást láttam az arcukon, de nem a félelem várakozását. Hetvenéves vagyok, egy megélt élet fontos állomására tekintek vissza, ahogy önnel beszélgetek. Mi, ott, a faluban, akkor tényleg éreztük a felszabadulást. Any- nyira, hogy mi, a három pap, bekapcsolódtunk az új élet megindításába, tagjai voltunk a Nemzeti Bizottságnak. A karácsonyt szolgálva töltöttem. Tudja, Üjpet rének akkor volt két filiáléja, Kiskassa és Pécsdevecser, s mert én voltabb a fia talabb káplán, én celebráltam a misét karácsonykor mindkét helyen. Kevés, a cipőm peremét alig ellepő hó borította az utat, de elég hideg, úgy mínusz nyolc-tíz fok lehetett. Sem a plébániának, sem az újpetrieknek akkor már nem volt egy szál lova sem, gyalog kellett mennem. Amikor jártam a behavazott utat a falvak között, önmagámban már éreztem, új kezdődött, más, olyan, ami új életre kelti majd az egész magyar föld népét. Ez az emlékem 1944 karácsonyáról, s én úgy érzem, hogy azóta is hazámat, s hitemet szolgálom. Markos György, a már elhunyt geográfusprofesszor Vándorló fegyház, 1971 ben megjelent könyvében leírja, hogy miután a Margit körúti fegyház politikai foglyait áttelepítették Sopronkőhidára, ott kiderült, hogy a börtönparancsnokság már nem rendelkezik a szükséges mennyiségű nyomtatványokkal, így azokat kézSzecskó Károly HEGYES ZOLTÁN Karácsony, negyvennégyben 11/2. 72
