Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sárhegyi István: Látogatás az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben
• Pedagógiai műhely „A szakma és műveltség ötvözetét tartjuk szem előtt” Látogatás az egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben Mint arról már korábbi számainkban szóltunk, folyóiratunk időről időre ellátogat szükebb hazánk valamelyik oktatási intézményébe, hogy az ott tanuló diákokkal megismertesse a sajtóorgánum sokrétű törekvéseit, céljait. Legutóbb az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetet kerestük fel. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy az intézmény életéről kérdezzük Fehérvári Andor igazgatót. — Elöljáróban arra kérném, matassa be az iskolát. — Az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet elődje — régi nevén: vincellériskola — megszületésének egy természeti csapás, egész pontosan a filoxéra pusztítása volt az indítéka. A világhírű bikavér megmentéséről és sok ezer szőlősgazda mindennapi kenyeréről volt szó akkor, amikor nagy erőfeszítések árán, 1898-ban, megindulhatott Egerben — szervezetten, iskolai keretek között — a vincellérképzés. Egy fél évszázadon át tartott azoknak a szakembereknek a felkészítése, akik nem csupán az egri borvidéken, hanem az ország minden részében úttörői lettek a szakszerű szőlőművelésnek. A felszabadulást követő években — egészen 1958-ig — mezőgazdasági technikusokat képeztek az iskola falai között. Az elmúlt negyedszázad mélyre ható változást hozott intézményünk életében. A nagyüzemi szőlőtermesztés kialakulása, az egyéb kertészeti ágazatok, majd az élelmiszeripar dinamikus fejlődése alapvetően új igényeket támasztott az oktatással szemben. Ennek hatására megindult a szőlő-, gyümölcs-, zöldség-, dísznövénytermesztő és — bár nem kertészeti ágazat, de mindenképpen társadalmi igényt elégít ki — a sütő. a borász, a dohányfeldolgozó, valamint a tejtermékgyártó szakmák oktatása. A szőlő- és gyümölcstermesztő „mesterséget” az 1982—83-as tanévtől, szakmunkásképzési célú szakközépiskolai formában is tanítjuk. Az 1985—86-os tanévtől indulóan kétéves, speciális — betanított munkás szintű — képzéssel is foglalatoskodunk. Beiskolázási körzetünk főleg Heves megye, de tanulóinknak mintegy ötödé a szomszédos megyékből érkezik hozzánk. Pillanatnyilag közel hétszáz tanulónk van, 65 százalékuk kertészeti. 35 százalékuk élelmiszeripari szakmát tanul. A fiataloknak 56 százaléka lány. Diákjaink fele kollégista. El kell még mondanunk. hogy az itt tevékenykedők létszáma 122, közülük hetvenhárman foglalkoznak közvetlenül oktató-nevelő munkával, a technikai dolgozók pedig negyvenkilencen vannak. A szakmai elméleti és közismereti tárgyakat harmincán tanítják, a szakoktatók száma pedig tizenhét. — Vannak-e az iskolának olyan tradíciói, hagyományai, amelyekre építeni tudnak. amelyeket szívesen vállalnak? — Nos, régi gyakorlat iskolánkban a szakmai tanácsadás. Arról van szó, hogy szaktanáraink és szakoktatóink évtizedek óta szívesen adnak elméleti és gyakorlati tanácsokat a környékbeli gazdáknak, kiskerttulajdonosoknak. Emellett előadásokat is tartanak TIT-tanfolyamokon. Többször került sor gyakorlati bemutatókra is: itt lehet megemliteni például a szőlő- és gyümölcsfametszést. A vállalati igényeknek megfelelően, a felnőttek szakmai képzésében, szakmunkásvizsgára való felkészítésben is rendszeresen részt veszünk. Szerencsés körülménynek értékelhető, hagy a személyi és tárgyi feltételeink az elmúlt években számottevően javultak. Ezt a kedvező lehetőséget szeretnénk a jövőben kamatoztatni, mégpedig oly módon, hogy a szellemi és gépi szabad kapacitásunkat — térítés ellenében — felajánljuk a kiskerttulajdonosoknak, illetve a kisgazdáknak. Dédelgetett vágyunk, hogy iskolánk — úgy, mint korábbi elődje — ténylegesen e világhírű szőlő- és borvidék szellemi központja legyen. 53
