Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 1. szám - KÖZÉLET - Gábor László: Alternatívok és alternatívák

rekszik, hogy a magyar nép visszanyerje önbecsülését, nemzeti öntudatát, moz­gékonyságát, megszűnjön a félelem, kényszer és megalkuvás. Megteremtse az emberi szabadság, esélyegyenlőség és szociális biztonság elvei alapján álló tár­sadalmi berendezkedést, a demokratikus köztársaságot.” Sok egyéb elképzelése mellett, az agrárérdekek politikai képviseletét is vállalni kívánja. Követeli a szövetkezeti tulajdon oszthatatlanságának megszüntetését is. A Szabad Kezdeményezések Hálózata 1988 márciusában alakult, a polgári radikális gondolkodókat tömöríti. November 13-án tartották első, nyilvános közgyűlésüket a Jurta Színházban, ahol több mint ezren vettek részt. Itt az volt a fő kérdés, hogy mi legyen a szervezet jövője. Többórás vita után, el­söprő többséggel megszavazták, hogy egy tagsággal rendelkező politikai szer­vezet legyen, Szabad Demokraták Szövetsége néven. Egy frakció a hálózat fenntartása mellett voksolt, így az lett a végeredmény, hogy a Szabad De­mokraták Szövetségének tagjai egyben a hálózat támogatói is. Szabó Miklós, az SZDSZ egyik ügyvivője így fogalmazott feladataikról: „A szükséges átalakí­tási intézkedésektől visszariad a kormány. Az ország gazdasági teljesítménye pedig egyre inkább alulértékelődik. Hazánk azzal küzd, hogy lecsúszik a har­madik világ elmaradott országai közé, és közben semmi olyan nem történik, ami ebből a helyzetből valamilyen kiutat jelentene. Csak széles társadalmi ösz- szefogással lábalhatunk ki, ez lenne a közmegegyezés. Ám a közmegegyezés sem elegendő ahhoz, hogy a problémákat megoldja, ehhez már több kell a kiegyezés. A politikailag megszerveződő társadalom és a kormányzat között paktumnak kell létrejönnie, amelynek jegyében a társadalom az eddiginél na­gyobb és jelentősebb politikai engedmények fejében, vállalja a terheket.” Bába Iván, a Szabad Kezdeményezések Hálózata tanácsának tagja így indokolja meg szervezete fennmaradását: „Erre a szervezetre azért van szükség, mert Magyarországon számos olyan kisebb csoport létezik még ma is, amelyek hang­ját fel kell erősíteni. Szellemi, erkölcsi és politikai támogatásban kell részesí­teni és egymással is meg kell ismertetni őket. A hálózat ezt a funkciót hivatott betölteni. Meggyőződésünk — és ezért is kardoskodtunk a hálózat mellett —, hogy a kiegyezésre hajló gondolkodásmódra a mai magyar társadalomnak igen nagy szüksége van. E cél érdekében a kis csoportok határozott arcu­latának kialakítását és az egymás törekvései iránti türelmet tartjuk a legfon­tosabbnak.” Azt hiszem, az ő esetük modellértékű: sok kialakulatlanság tapasz­talható még ezekben a szervezetekben, legtöbbjüket még ideiglenes képződ­ménynek kell tekintenünk, amelyek programja, neve, tagsága stb. jelentősen átalakulhat. A Republikánus Kör 1988 áprilisában alakult meg, gondolati műhelyként kíván működni. A Veres Péter Társaság a volt Nemzeti Parasztpárt hagyomá­nyait akarja feleleveníteni, megőrizni. Emellett bekapcsolódik a parasztfőis­kolai mozgalomba is. Ezenkívül megemlíthető a Rakpart Klub, a Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, a Független Jogvédő Szolgálat, az Inconnu Független Művészcsoport, a Széchenyi Casino Hagyományőrző és Művelődési Társaskör, a Történelmi Igazságtételi Bizottság, a Magyar Cserkész Szövetség, az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövetség, a Bős—Nagymaros Víz­lépcső ellen szövetkezett Duna Kör, a Duna Bizottság, az ELTE Természet- védelmi Klub és a Nagymaros Bizottság. Független szakszervezetként alakult meg a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a Mozgókép De­mokratikus Szakszervezet és a Független Pedagógus-szakszervezet. Ezek a változások Heves megyét sem hagyhatták érintetlenül Az elmúlt évben alakult meg a Remenyik Zsigmond Közművelődési Egyesület Egeiben, amelyet főiskolások alkotnak. Az MDF helyi csoportja megalakulásának idején 49

Next

/
Thumbnails
Contents