Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: A szellem őrhelyei

AZ MMK ÉS A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁJÁBAN A szellem őrhelyei Az Országos Műemléki Felügyelőség áldozatkészsége, ügyszeretete folytán az idén is kiállíthattuk azt a fotóanyagot, amely a felújított hazai műemlé­keket mutatja be. Megjeleníti azokat az eredményeket, amelyek egy tisztelet­re méltó szemlélet és áldozatkészség tanúbizonyságai. Mendele Ferenc igaz­gatja ezt a munkát, és ha most a munkatársai, Dobos Lajos, Mihalik Tamás és Hack Róbert által feldolgozott épületek, templomok, várak, kastélyok, köz­ségi épületek, vagy főrangúak létesítette koremlékek sorát szemügyre vesszük, netán kíváncsiságunk hosszas elmélkedésre indít bennünket, az nemcsak a té­ma okán keletkezik. A műemlékek — szétszórva mindenütt az országban — jelzetek eligazító-eligazodási pontok a ma emberének. Nemcsak a szaktudós láthatja meg fontosságát és lélekmentő jelentőségét, de a köznapi ember is, hiszen arra készteti őt is, hogy utánakérdezzen magában egy-egy ismert, vagy kevésbé reflektorfénybe állított történelmi emlékünk esetében, miért is így fogalmaztak azok az egykori elődeink, miért és mit akartak kifejezni a for­mákkal, mennyi áldozatra voltak képesek a viharos századokban is, amikor a három részre szakadt országban, a hitújítás utóharcaival is megterhelt ma­gyarság teremteni akart. Magunk is többször végigjártuk a nyári két hónapban a paravánokat. Csemegéztünk az építészet nem egy remeklésével, a formákban kutattuk a dol­gok lelkét. Igyekeztünk megtalálni a szellem és a történelem ritmikáját, amely kiszámíthatóvá teszi manapság is, miért és hova kapcsolódjunk mi is vissza­felé? Netán választ kapunk arra is, hogyan jutottunk idáig, miben téved­tünk, miben véreztünk el, mi az, amit ma is és holnap is folytatnunk kell? Kellene? Töprengéseinkre mintha a tákosi református templomból ránk köszönő felirattal válaszolnának az akkori magyarok: „AZ TÁKOSY NEMES REFOR- MATA SZENT EKLÉSIA Építette Egyenlő AKARATBUL Az Közönséges Ek- lésia PÉNZIBÜL ISTen Segedelme Által.” Azon meg sem ütközünk, hogy a szar­vakat kezdő betűk nagyok, de az már a lélek és szellem hangsúlyozó készségét árulja el, hogy a szövegben bizonyos szavakat végig nagy betűvel írtak, aho­gyan ezt a mai írógép, vagy nyomdai szedés úgy-ahogy visszaadhatja. A be­tűk utánozhatatlanul a paraszt barokk szemet gyönyörködtető formái, a sza­vak mögött rejlő tartalom és fontossági sorrend, egyáltalán a szikár tények közlése azt az egyenes tartású falusi közösséget állítja elénk, ahol ezt a szö­veget megfogalmazták. A tákosiak büszkék lehettek nemességükre, „reforma­89 Véső-paletta Farkas András mint a magyar mondatokban, amikor a drámai színezetű kifakadások len­dítik előre a históriát a végső kifejlet felé. A játék végén — ha már utcán vagyunk — a teátristák kirakták a kalapjukat a garasnak. Ha a nyár vidámságát, a szórakozás és szórakoztatás libikókáját látom magam előtt, nem tartanám csacsiságnak, ha a jövő évadban még egyszer megmeritené a színház azt a hálót, amellyel ezt az ízletes és szépen mosolygó, mosolyogtató halat kifogta.

Next

/
Thumbnails
Contents