Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - SZÍNHÁZ - György Ágnes: Miért érdekes?

Itt és most mégis siker ez. A Micimackó annyira világhírű, históriája, jellemzései, a versek, szavak zenéje is már annyira átfutotta az illetékes korosztály lelkét, hogy a színházba menő gyerekek és szüleik bizonyára mindnyájan a nagyfontosságú mesebeli történések elolvasása, meghányása-vetése után ültek be az Űttörőház nézőterére.

A darab sikeres, élmény. Micimackó, Malacka, Füles, Nyuszi, Bagoly, Kanga és a többiek a maguk módján úgy hordozói az emberi tulajdonságoknak, hogy nem is akarnak meggyőzni senkit: ők tényleg a maguk ilyen-olyan szemüvegén át látjuk a világot; maguknak azért is úgy akarnak érvényesülést, mert tenni szeretnének egymásért, a közösségért. S amikor valami módon a mese, azaz a történet fordulóponthoz sodródik, a csaknem ártatlan krízishelyzetben is kiteszik, hogy legigazabb a szeretet törvénye tudja elrendezni a függő kérdéseket. Mert ugyebár megoldatlan, vagy éppen kerekedő viszályok nélkül nincs élet, nincs színház és főleg anélkül nincs, hogy a jő elnyerje az ő jutalmát.

Korunkban, ebben a krízisektől vemhes esztendőben is megnyugtató színfoltként kaptuk Micimackót. Beültünk, végignéztük, élveztük a színt, a figurákat, a hangokat, a nézőtéri gyerekek rezzenéstelen figyelmét, és azt, ahogyan néha egy-egy mama vagy papa félszavakkal, suttogva, lánya-fia fölé hajolva magyarázta meg, miért is folyik itt ez a játék, honnan is indult ez vagy az a gesztus, ki kinek, miért válaszolt úgy, ahogy azt az író szándéka szerint tehette.

Gondoljuk, talán nem is egészen alaptalanul, hogy a bábosoknak ez a nagy ügyszeretettel végzett munkája jóval több, bővebb termést hoz, mint amit a színház elvár. A gyermek és a vele együtt érkező felnőtt megismerkedik egy világgal, az átköltött jelenségek egy egész seregével, ahová el kell helyeznie magát, ha azt akarja, hogy ne maradjon a játékon és a hatáson kívül. Ezt a beilleszkedést, ezt az érezelmi alávetettséget pedig olyan körülmények között „szenvedi el”, ahol nem kényszerítenek senkit semminek az elfogadására, nem lesz utána visszakérdezés, mint az iskolában és főleg nem osztályozzák azt, amit befogadtak. Azt sem, hogyan értékelték, mire nem ügyeltek, mit kellett volna még észrevenniük. Felnőtt és gyerek kapott valamit, ami nemcsak az eltöltött másfél óra szórakozása, hanem ennél több, jóval több: a kicsinyek egy életre rögzítenek gesztusokat, szavakat, mondatokat, netán erkölcsi tartást.

Amit majd másolni, vagy utánozni lehet, vagy éppen átvenni, ha nem is azzal a dramatizált tartalommal, amit itt közvetítettek. Demeter Zsuzsa gárdája Kós Lajos Jászai-díjas rendező és tervező vezetésével jól látta el feladatát. A keretjátékban Albu Erzsébet játszotta Anyut, Róbert Gidát felváltva Bartók Roland és Bóta Csaba, a Kislányt Bartók Melinda. A bábos stáb ro- konszenvet ébresztő tagjai: Stuth Zsuzsa, Lénárt András, Kiss Árpád, Béres Deák Katalin, Galántai Csaba, Tóth Erzsébet, Molnár Éva és Havassy György. A zenefelelős szerepét Kátai László töltötte be.

F. A.

83