Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Kálnoky László költő egri érvei
ő a megbíráltak közé tartozik, és inkább olyan vélemények hangzottak el, hogy nagyon helyes, végre valakinek el kellett mondani ezeket a dolgokat.” Kálnoky első verskötetével már mint kiforrott költő lépett az olvasók elé. A több ciklusból álló kötetből kitűnik, hogy fő élménye a kisvárosi környezet, az ottani unalom. Ezen élménye a legmesteribben az őszi képek a kisvárosban című ciklusban jelent meg. Ennek Völgykoporsó című darabjában ilyen sorokat olvashatunk. „Mert, aki átugorja itt a csirkeész határait, neve különc lesz és bolond ... Hogy e vidék mocsár, /amely százezer álmot temet, és mindig ifriss életekre tör, egyre tartósabban gyötör, e keserű felismerés.” Első kötetében 1932, s 1938 között írt verseit, tehát hat év termését tette közzé. A legkorábbi költemény húszéves korából származott, a könyv túlnyomó része huszonhárom éves kora után keletkezett alkotásokat tartalmaz. 1932. előtt írt verseket, nem vett fel a kötetbe, mert azokat nem tartotta elég érettnek. Ilyenek voltak például a Füstkisértetek, és a Bánat című versek, amelyeket 1930-ban írt, és az Eger című lap 1931. április 15-i számában tett közzé. A két költemény, amelyet most közreadok, nagyon jól beilleszkedik az első kötet tematikájába. FÜ STKlSÉRTETEK Mint bús ősz volna, olyan most ez p szürke Március. A vonatablakból a mezőre nézek, hol szélroham szaggatja a füstöt; Szaladnak a füstkisértetek, ködnyulak ugrálnak a tarlón, de földre ‘veri őket a szél, s már csak pici szürke foszlány bukdácsol a torzsák között szétterülve, mintha cigarettám gomolyát, ezüsttálca sima lapjára fújnám. BAN AT nem kell nehéz, vidító, mámoros bor, nem kell leány csók, kacagás zene; mert sok sötétlő bánat kellene. Borongás tájon álmodó kolostor ódon mélyén komor gyászfátyolos tor, korgó imák siráma volna jó, •' ha viaszosfényű templomhajó sima csendjében csattogna az ostor s véres csíkoktól tarka sárga hátak hajolnának az új keresztelőre, mint sápadt szüzek, kik bűnt sose láttak. Kiket most vétkük nem ereszt előre, kiket mardos sokféle lelki féreg, tiszták lennének mind és hófehérek. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy a kötetből az Eger—Gyöngyösi Ojság 1937 december 25-i számában Két vers címmel nyolc versszaknyi anyag jelent meg. Kálnoky első kötete élénk visszhangot váltott ki. A kritikusok a magyar költészet nagy ígéretét látták benne. Weöres Sándor például így írt róla: „Kötetének alaphangja, sóvárság a teljesebb élet felé. Fő élménye az unalom, az egyhangú kis városi tengés-lengés, de élete egyhangúságát sokféle változatban, mindig vonzóan tudja megénekelni. Rendkívül érdekes, és komoly tehetségű poéta.” A helyi kritika is az elismerés hangján szólt róla: „A költői rang teljes jogával jelent meg a magyar lírikusok között, Kálnoky László, akinek első verseskötete most hagyta el a sajtót, Az árnyak kertje címmel. A tehetség bizonyosságára, egyben érettségi fokára vall, hogy már az első kötet rangadó a költői ihletettség, a téma fogás és a formai megoldások szempontjából. 62
