Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Stratégiák a nevelési rendszerek kiépítéséhez

hogy a béke és nem a Télapó szellemében ünnepeltünk karácsony előtt, az utolsó tanítási nap estéjén.

A napközis (gyerekek és) nevelők hosszú szorgoskodásának az erdészektől ajándékba kapott gyönyörű nagy fenyőfát szívekhez szóló, bájos műsorokkal köszöntötték a kicsik. Énekelve és táncolva a népek dalaira. Játékos komolyságuk ban — ha nem is a megértés, de a megérzés visszaigazolódott.

Jó alkalom volt ez az ünnep a szülőkkel való találkozásra is. Nem tervezett és mégis célzott beszélgetések zajlottak gyerekekről, iskolai és családi ügyekről Ilyenkor néha a szülők panaszkodtak. A szülői panaszok természetéről is vall a napló. S. J. édesanyja egy délután már úgy öt óra körül felháborodottan telefonál. A kislányát „véresre verte” a tanító. Elképedtem. Gyorsan döntöttem — kértem jöjjenek át. Közelben laktak, így kisvártatva velem szemben ült a szepegő kislány és a feldúlt mama.

Kérésemre elmesélték (a mama is) hogyan történt. A kislány a történteket, persze egyre-másra variálgatta. Végül kikerekedett az igazság. A napköziben a házi feladat keretében területmérési gyakorlatot tartottak. A rugós mérőszalag egyik végét a kislány tartotta, a másikat a tanítónő. Valamelyikük véletlenül elengedte, s a visszacsapódó szalag a kislány ajkát érte, ami belülről felrepedt. ,A gyerek elmondása szerint megkapta a szükséges kis ápolást, vigasztalás, egyebek.. Otthon azonban már jól jött egy kis többlet — sajnálat — no (meg kis túlzássá! a történet. Mikor a megnyugodott szülő és a kissé szégyenkező, rajtakapott gyerek betette maga mögött az ajtót, elszomorodva gondoltam arra, hogy lám, milyen nehéz másokért dolgozni. Milyen nagy a felelősségünk síkja, és milyen védtelenül kiszolgáltatottak lehetünk. És akkor megnyugodtam, hogy addig nem hívattam be, és elhatároztam, hogy nem is kéretem ebben az ügyben a megvádolt pedagógust.

Kovács János

A nevelési rendszer építésének stratégiái

Az oktatás fejlesztésének szándéka a gazdasági problémák ellenére sem lehet más célzatú, mint fejlesztő motiváció, amely együttgondolkodást feltételez. Azokkal, akik kisebb-nagyobb rendszerekben dolgoznak, e rendszerek működését meg élik, vagy kizárólagosan ezekben részt vesznek.

Az elméleti megközelítés szempontjából nagyon fontos, hogy milyen rendszer- elméleteket érvényesítünk a nevelő intézményekben. Az sem elhanyagolható, hogy milyen rendszertípusok kerülnek a vizsgálat, elemzés középpontjába. Fontos, hogy milyen állapotokat tükröz, milyen kérdéseket vet fel a helyi nevelési rendszer a vezérlés, a kibernetika viszonylatában. A stratégiákat tervezők döntés előtt állnak; széles terjedelemben vagy nagy mélységben programozzák az előttük álló feladatokat. Jelen választásunk szükség szerint elkötelezetlen, nem fetisizálunk egyetlen megközelítést sem, felkészültségi és tapasztalati korlátok között mozgó gondolkodásra vállalkozunk. A források Ludwig Bertalanffy rendszerelméletéhez Ale xander Levin nevelési rendszerszemléletéhez és Kozma Tamás és Gazsó Ferenc szociológiai megközelítéséhez kötődnek. A nevelőmunka pszichológiai és pedagógiai-pszichológiai megközelítését Kelemen Lászlótól tanultuk. A tapasztalatok beépítését gyakorlati pedagógiai munkával és helyi nevelési rendszer létrehozásával lehet visszaigazolni. A terminológiai problémákat úgy szeretnénk elkerülni, hogy „csatakiáltások” helyett használható fogalmakkal a fogalmak fajsúlyos valóságtartalmával számolunk. Ezért a társadalom nem más, mint lokális környezet, a nevelés totális, széles körű kategória; az ifjúság, a tanulóifjúság, a pedagógus viszont nem oktatásügyi dolgozó, hanem nevelő a szó nemes értelmében. Ideológiaipolitikai felfogásunk pedagógiai materializmus, teleológikus, önérzetes optimizmus

Mindezek előrebocsátása után javasoljuk átgondolásra az új nevelési rendszerek kialakítására vonatkozó — valóban javaslatszintű — téziseket. Az iskolával úgy kell számolni, mint objektív rendszer, amelynek ismérveit közvetlenül a rész.

38