Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 1. szám - KÖZÉLET - Szalay Zoltán: Törvényben is elismert szabadságjogaink: gyülekezés és egyesülés

A pártalapítás paragrafusai

— Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán az egyik legizgalmasabb vita a pártalapítás szabályozásával összefüggésben bontakozott ki. Azon túl, hogy a többpártrendszer kialakítása mindinkább erősödő igény, ön melyik nézetet osztja: ennek szabályozása maradjon az egyesülési jogról szóló törvény keretei között vagy történjék külön jogforrás megalkotásával?

— Lényegében ez elvi kérdés. Nem kellene külön törvény a pártokról, ha nem olyan világban élnénk, mint napjainkban. Állandó változások közepette, forrongásban. A mai helyzet tehát praktikussá teszi a párttörvényt. Jogelméleti szempontból — hangsúlyozom — az egyesülési jogszabályban lenne a helye. Ez azonban a XX. század végének Magyarországán elsősorban politikai- hatalmi kérdés, nem pedig pusztán jogi-technikai. Ez mindenekelőtt azt jelenti: tisztázni kell, hogy megosztjuk-e a hatalmat vagy sem.

(A napirend tárgyalásának befejezésekor az igazságügyi miniszter bejelentette: a kormány egyetért a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslatával, így — megfelelő társadalmi vita után — legkésőbb augusztus 1-jéig benyújtják a Parlamentnek a párttörvényről szóló törvénytervezetet.)

A múlt tisztelete, a jelen szolgálata, a jövő féltése

A megyeszékhelyen a tavalyi esztendő október első napján jött létre az Egri öreg Diákok Baráti Társasága. Elnökévé dr. Kerekes Lajost választották meg.

— A társaság megalapításának volt-e valami köze a most elfogadott törvény előkészületeihez? Hiszen a tervezet társadalmi vitája például épp abban az időben folyt.

— Szó sincs róla. Mi már 1986 őszén beszélgettünk róla. Akkor még csak mi, 1941—42-ben végzettek. Évente tartunk osztálytalálkozókat, állandóan kapcsolatban vagyunk egymással. Arról folyt a szó, hogy sajnos ma a fiatalabb generációknak nincs igazi életcéljuk, nincs modelljük, S eszünkbe jutott például dr. Rajeczky Benjámin. Az, hogy mit adott ő a világnak zenetudományban, s mégis egyszerű, közvetlen embernek maradt meg. Nem utolsósorban pedig ő is Egerben járt iskolába. Társalogtunk arról is, hogy a Gárdonyi Géza Gimnázium hamarosan létének 300. esztendejébe lép. Úgy gondoltuk, méltó módon kell megünnepelni a jubileumot. Az érlelődő gondolatnak végül is 1987 decemberében adott döntő lökést, hogy Pécsett tisztelegtek háromnapos rendezvénysorozattal a három évszázados évfordulón.

— Egy mondattal hogyan fogalmazná meg a társaság fő célját?

— Csakis így: Eger kultúrtörténeti fejlődésének szolgálatába kívánjuk állítani tevékenységünket.

— Azt hiszem, ez mégis bővebb kibontást igényel.

— Törekvésünk a megyeszékhely kulturális életének támogatása. A múlt értékeinek feltárásával, a régebbi korok helyi tudományos-műszaki, művészeti, irodalmi, népi-nemzeti hagyományainak ápolásával, ezek rögzítésével, közkincs- csé tételével. Mottónk is erre utal: Aki a múltat nem ismeri és nem értékeli, az nem tudja építeni a jövőt! Ügy is szólhatna ez a gondolat, hogy nem ma kezdődik a világ, csakis a tegnapra, a tegnapelőttre építhető a holnap. Társaságunk tehát a múltat tisztelő, a jelent szolgáló, a jövőt aggódva féltő és azt okosan építő egyesület akar lenni.

42