Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András: Egy délután a Hohenzollerneknél
És a gonoszság Ebben az ügyben. Mit sose ,kellett Kétszer idézni, Hogyha az önzés, öntudat, érdek Összeszövődött, Még nem is önnél Teljesedett ki, Mert, uram, ön csak Létrehozott nagy Hadsereget, isőt Némi tudással Elte-megélte Nemzete lelkét. Jöttek a durva Gyorstüzelők és Futni-pörögni Jött az idő is Ertük-alattuk. Mintaszerűen, Példaszerűvé Váltak a célok. Minden, amit még Átelemeztek önben, az érett Hadviselésben, Látnivalóvá Vált: Ha az eszme Mossa üresre Népek agyát és Minden erőszak összefog, úgy a Semmi-agyakkal Megtehető lesz Bármi-akármi, Mert ha a hit nincs, Távol az Isten! Hozhat a lelkiismeret áldást? Eszközi szinten, Eltaposott, rossz Lelki tudattal Múlnia kellett Évtizedeknek És magam'is csak Most tudom inkább Sejteni: önben, őseitől is Gyújtva sugárzott. Elkötelezve És kiszilárdult Halmazatában Egy jelenet: Ha Más akarat nem Lesz, ha a Földet Szervezetével Átalakítja, Eljön a boldog Korszak. Ugyan hogy?!! Most, uram, egy kis Gondolat eltér Máshova: Engem Arra tanított Édesanyám, hogy Jól befejezzem Mindig a múló Tennivalót, mert Holnap is új nap Üj hite indul S ennek a hitnek Tartalom is kell. Mind, ami mára Épp elegendő Lenne, a hajnal Méri, az újabb Gondolat és a Tett, az imádság, Mely sose másol. Újat akarna. És te, uram, te Hitted a mát csak. Holnap is az lesz, Csak neked és csak Jól sikerülhet! Bő ezer évig Róma rabolta, Sok had, a császár Almait. Itt most Mentegetésül Felhozom, elmúlt Róma, a császár Látszata, vágya Több lehetett, de Minden ügyének Vége, az Isten Képe helyére Látni az állam S léte fogalmát? Hős, aki téved? Mind, ami lennél, Egy kicsi folt, név, Szám a családfa Rajzolatában, Semmi egyéb? Vagy Mégis a népek Bűntudatában Ott van a jelzet, Hogyha a Vilmos Nem teszi azt, mit Tennie kellett, Mennyire mássá, Hány nyugalommá És szeretetté Elközelített Volna a lélek, Mert hogy a bölcsek Más utat írtak Volna elébük? Nietzsche szavalt csak? Szellemi élmény, Hogyha magammal, Mint idegennel Harcba szaladnék, tgy legelőbb kell Ismeretekkel Szem bekerü Inöm, Hogy ki vagyok, mit, Merre szeretnék. És az erő, az Emberi készség Hol, hova késztet, Míg az idő tart. Másodikéra Illene tudnom, Hol, mire vált át Általam, értem Bármi körülmény És mi az Isten Gondja felőlem? És ha a harcot Kezdem, a munkát önmagamért és önmagam ellen. Rendet igyekszem Tenni a térben És az időben, Mig befolyásom Marka szoríthat, Felfokozottan Érzem a mások öserejét, a Látszatokon túl Megjelenő tett Kínjait! Elmém Tarka hibáim Közt igazít el, Hogy ne lehessen Tőlem e játszmát El se vitatni. Ezzel a hittel És szeretettel, Benti valómban, Kinti levésben Kapcsolom össze Mindenemet, mert Ezt a kicsinyke • Eletet így kell, Csak szigorúan összeterelnem, Mert az iegyéni Válasz a fontos Tétre enyém csak, Mert az enyémet Senkise mondja, Nem köti hozzá Ahhoz, amit nem Ért, vagy amit nem Félve tanult meg! És van eredményt
