Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András: Egy délután a Hohenzollerneknél

Századok égő Sátra alól is Élemedetten Nőtt ihatalommá Itt ia család. Mig Élt ia Szakállas S minden utóda És azután is Tette a idolgát Bőszen, azért is, Némi (rokonszenv Altai is áldva, Megkoszorúzva Ezzel-amazzal S egyre előrébb Jutva a pályán,

Mert {Frigyes is volt, Míg a családfa Nőtte-mutatta Agasodását.

Feltörekedni,

Ügy magasodni. Hogy ne /is /értse Már .az utód a Terhet, amíg nem Kellene néki Vinnie,,már csak Álmodozással, Terveivel, nagy. Szép .cselek ormán Játszadozik, mert ö sose tűri,

Hogy lemaradna, És ha /gyilokkal Lépnek elébe, ölnie [kell, mert Így van a törvény, Mit se figyelne Jogra, a néptől Félne, Imiért is?

Hogyha a sakkot Jól kitanulta őse, barátja Ellen, a táblán Nemcsak az /első Volt a király, majd Rá a királynő,

Már neve polt a Harcnak, a ipápa Is szerepelt, a Többi királyok, Tenni akarták Mint a futók, ha Dolgukat. Alom És a /valóság Szőtte ia sok-sok Tervet, a Mindig- Mában, a térkép Sok vonalára Írva a tettet.

Ezzel a vérző Gonddal, ahogy most Írom, a percben, Látogatásom Nyári, bolondos,

Vad ragyogásán Harcban is álltam,

Ott, a falak közt. Szólni akartam,

Hogy csak ,a császár Lelke felelne Nékem, a barbár, Messzi imagyarnak, Hátha előtör Most az időből Épp az a mondat,

Mely kiokít a Látnivalók szép Foglalatául,

S nyugszom is egyben.

Ám az a terv, hogy Felgyalogolva Eddig, ia látványt S beletömjem Csak befogadjam, Kis-tudatom nagy, Még üresen-lett Ládafiába,

Nem sikerült. Itt Szólni akartam Néki, magamnak, h ogy nem az ósdi Mámor, a kérdés Izgat: A pénz a Vashatalommal, Karddal, |erővel Itt mire mentem? De Tudni szerettem Volna a lelkét: Nyugszik-e ott lenn?

Elhihetőnek Tartja a síri, Békevilágban, Hogy helyesen vitt Végbe kegyetlen Dolgokat? És ha Harci barátja Mondta, magára Vette a véres Hit, felelősség Emberi kínját, Hogy milliókat Vitt a halálba, Kínba, a vészbe, Mig a miértet Büszke okokkal, Ügy magyarázta, Mint a tanító Gyermeki népnek, Iskolapadban.

Mekkora példák Fáklyatüzénél Mint mutogatta, Kell a világot Karddal, erővel Győznie! Eszme Nem lehet itt más. Mint ami ibenne Kunkorodott, gőg, Férfi-hiúság ösztöne/hátán? Hány birodalmat Számol az /emlék? Hány akarat, hány Zsarnok, a szellem Sírbavivöi Álltak elébe Példa gyanánt, mig Hitte a népről, Hogy követője.

És mire eddig Tértem a látvány Bűvöletében. Kezdtem a |rnondást Nézze, uram, ha Volna kevéske Életem apró Térfogatában Hely, hol az,oltárt Még felemeljem Zsarnokok ellen, Lelkesedéssel,

Itt, ha idáig Felmagasodna?

Már csak az égbolt Lenne a ,sátra Annak a kőnek! Sok kicsi lépcső Menne odáig,

Mint ahogy itt van.

És odaállnék Képzeletemmel. Megteszem így is. Némi imák, böjt, Gondolat lés hit össztüze folytán Gyújtani merném Újra a mécsest, Mely bevilágít Tájat, a vértől Mocskos időket,

És a hozsannát Szólani tudnám Annak az Űrnak, Kit, ha mezítláb .Attak az‘Ütőn, Hinni szerették Volna, hogyan kell Végzeteinket Jól befogadni.