Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A vigéc
PÉNZES: Szimultán élvezetek. (Tapogatja, s közben beszél.) Halló, Szunnyayné? Hogy melyiket keresem? Hát a harmadikat. Idefigyeljen ... beszédem van magával... Nagyon fontos. (Bejön Kádas, látja őket, Pénzes befogja a kagylót, odaszól neki.) Menjen ki, nyúljon a trencskóm zsebébe, van ott egy szemüveg... (Kádas engedelmesen kimegy.) Elnézést, szólnom kellett valakinek. Szóval fontos be- szélnivalónk volna. Életbevágó. A férjével kapcsolatban... (Bejön. Kádas a sötét szemüveggel, Pénzes ismét befogja a kagylót.) Legyen tapintatos és vegye fel. (Kádas felveszi.) Beszélnie kell a férjével. De előbb mi ketten ... Rendben. Holnap. Délelőtt tízkor. Ott jó lesz. (Leteszi, megmarkolja a nőt.) MARGIT: Kiprián, mégis ... a Józsi... PÉNZES: Hiszen szemüvege van. Lát valamit, Kádas? (Felkattintja) A hangulatvilágítást sem? KÁDAS: Nem Pénzes úr, semmit, semmit. PÉNZES: Van füldugó is magánál? KÁDAS: Kaptam magától. PÉNZES: Tegye csak be. KÁDAS: Igenis. (Beteszi.) Elég tapintatos vagyok, uram? PÉNZES (nem válaszol; maga elé, miközben húzza a Margit bugyiját, s melltartóját): Micsoda emberiség. Hát nem kéne főbelőnünk magunkat, ha nem tudnánk, hogy élnek valahol igazán nagyszerű, erkölcsös, tökéletes emberek? Hát nem? A végén felveszem a bundámat is, fel én, meglátják! (Ledönti az asszonyt. Függöny. Természetesen, ha két részben játsszák, itt csupán időmúlást jelző sötét, majd fény lesz, akár az első részben is. Vagyis a két rész négy „időképet” igényel.) HARMADIK FELVONÁS Most a festett függöny ajtaján csak a boszorkánynak öltözött s éppen vetkőző Szunnyayné surran be, utána a Tűzoltó — vadászként — lopakodva, mint aki a vad után igyekszik. Felmegy a függöny. Ugyanott. Ha lehet, most még több szerkentyű van a lakásban. Csupán néhány nap telt el a legutóbbi események óta. Zörög a kulcs, Zsuzsa belép, iskolából jön. Piroska a fejkötőjét eldugja. Az ajtó nyitva marad, mert az asztalon levélcsomót lát. Megjelenik Szunnyayné, Behúzza az ajtót, sietve igazgatja „boszorkányos” haját. ZSUZSA: Hát maga? (Átfutotta a címrészeket, a neki szólót már közben felbontotta.) SZUNNYAYNÉ: A férjemet keresem. ZSUZSA: Ki a maga férje? SZUNNYAYNÉ: Szunnyayné vagyok, drágám. Bocsásson meg, hogy nem ezzel kezdtem. Tehát: hol a férjem? ZSUZSA (Barátságtalanul): Nincs itthon. SZUNNYAYNÉ (leül): Megvárom. ZSUZSA: Maga hányadik Szunnyayné? (Az ajtónak támaszkodva nézegeti.) SZUNNYAYNÉ: Ügy érti, hogy mint a királyok: Első Lajos, Második Lajos... ZSUZSA (ijedten körülnéz): Nem! Dehogy __ S ZUNNYAYNÉ (gúny): Nem szereti a királyokat! A kis osztályharcos... A legutolsó vagyok. (Közben leteszi táskáját.) ZSUZSA: Tehát a harmadik ... Kér egy kávét? SZUNNYAYNÉ: Ha a második lettem volna, nem kapnék? ZSUZSA: Hozom. (Kimegy egy pillanatra, az ajtót nyitva hagyja.) 13
