Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Gombár Endre: Gondos nem disszidál (kisregény)

— Nézze, ne heveskedjék, itt van előttem a felesége útlevélkérőlapja! Olvassam ? „A kérelmező házastársának adatai...” Maguk azt Írták arra a kérdésre, hogy „Van-e házastársának folyamatban útlevélkérelme?”, hogy nincs.

— Hogy mit írtunk? — kezdett megvilágosodni Gondos agyában minden.

— Amit mondtam! — pattogta Vámos. — Nem fogom megismételni.

— Pedig nyugodtan megismételhetné — ment át ellentámadásba Gondos.

— Miért kéne megismételnem? — kérdezte Vámos gyanakvóan. De még hozzátette: — Legyen szíves, vegye komolyabban a dolgot! Ez fegyelmi tárgyalás, és nem vitadélután a Kossuth-klubban.

— Azért, mert ha megismétli, és a tisztelt fegyelmi bizottság magával egyetemben figyelmesen meghallgatja, a napnál is világosabban ki fog derülni, hogy nem írtunk semmiféle valótlanságot.

— Ide figyeljen, ne cirkuszoljon, Gondos elvtárs! Nem szeretem a hangulatkeltőket.

— Adja ide Vámos elvtárs azt az útlevélkérőlapot! — harsogta Gondos.

Vámos odalökte Gondos elé, Gondos felkapta, és olvasta:

— „A kérelmező házastársának adatai. Családi és utóneve. Születési helye, éve................. (aztán felemelte a hangját): Van-e folyamatban útlevélkérelme?” Nincs. Azt írtuk be, hogy nincs, mert nem is volt!

—Na látja, és pontosan ez volt az útlevélhatóságok félrevezetése! — próbálta túlkiabálni Vámos a fiatalembert.

— Akkor méltóztassék utána nézni, Vámos elvtárs — mondta Gondos végtelenül gúnyosan —, hogy mikor készült el feleségem házastársának, azaz nekem a szolgálati útlevelem! Februárban! Képzelje, február végén már kész volt. Ezt éppen magának kell tudnia a legjobban.

— Na és? Mit bizonyít ez? — kérdezte Vámos, akinek kicsit (sértődés ne essék) nehéz volt a feje.

— Igazán csekélységet — legyintett Gondos nagyvonalúan, kiélvezve a helyzetet. — Csak azt, hogy a válasz, amit adtunk, valós volt, igaz volt, és az egyedüli helyes válasz volt.

— Miért? — kérdezte még mindig bután Vámos, pedig a bizottság többi tagjának már leesett a húszfilléres, és pisszegtek és kézzel-lábbal integettek neki, hogy állítsa már le magát.

— Amikor a feleségem útlevélkérelmét március végén beadtuk, akkor nekem már nem volt folyamatban semmiféle útlevélkérelmem, mert az én szolgálati útlevelem februárban már készen volt! — mondta Gondos, és leült. Megvédte magát. Győzött.

A fegyelmi bizottság elnöke mindenkinek megköszönte a részvételt (Gondosnak is!), majd berekesztette a fegyelmi tárgyalást. Kovács Gizella odasúgta az útlevél osztály vezetőjének: — Különben is megmondtam magának, hogy Gondos nem disszidál.

Másnap Gondos egyszerre több kiló ügyiratot kapott, és egy kisméretű sima papírlapot, amelyen egészen kisméretű betűkkel ez állt:

Gondos Andor elvtársnak

Helyben

Munkaköri feladatainak teljesítésében tapasztalt hiányosságok miatt szóbeli feddésben részesítem.

Parlagi János főtitkár

Gondos, amikor a szöveget elolvasta, elröhögte magát.

— Szóbeli feddés írásban ...

S