Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Gombár Endre: Gondos nem disszidál (kisregény)

— Mondd, te tudtál róla, hogy ez a nő is kijön? — kérdezte halkan a főosztályvezetőt.

— Hogy a fenébe tudtam volna? — mondta Vászolyi, néhány a mellette ülő dánhoz intézett angol mondat után.

— Nem akarnak ezek disszidálni? — folytatta Parlagi.

— Remélem, nem. Még csak az hiányozna. Egy púp a hátunkra. Pont most, amikor egyezményt készítünk elő ezekkel a sajtevőkkel — mondta a főosztályvezető.

Később Parlagi elnézést kért (sorry) közvetlen környezetétől, odament Anikóhoz, aki éppen a dán hölggyel beszélgetett, és udvariasan, de határozottan félrehívta.

— Nézze, Gondosné elvtársnő. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. Maga itt Koppenhágában zavarja a férje munkáját. Egyáltalán, mióta van itt, én- hogyan került ide?

— A hónap eleje óta — felelte Anikó; igyekezett fegyelmezni magát, pedig ijedt is, meg bosszús is volt egyszerre.

— És turistaként van itt?

— Nem. Meghívással jöttem.

— Igen? — vonta fel szemöldökét Parlagi. — És ki hívta meg?

— Miért fontos ez, Parlagi elvtárs? — kérdezte Anikó. — Nem követtem én el semmiféle bűnt.

— Nem is arról van szó. Bűn... — nézett a mennyezetre Parlagi. — Szabálytalanság még lehet a dologban ...

Olyan hosszú ideig tartott Anikó faggatása, hogy már feltűnt a dánoknak is. Parlagi is észrevette, hogy ideje leszállnia Anikóról, ezért villámgyorsan még a következő ajánlatot tette: — Nézze, Gondosné elvtársnő. A férjének még néhány napig itt kell maradnia. Mi holnapután Vászolyi elvtárssal hazautazunk. Ügy adódott, hogy az egyik külkervállalatnak haza kell venni egy itteni kocsiját. Egy Chevroletét. Isteni kényelmes kocsi. Azzal megyünk haza az Eneszkán és Ausztrián keresztül. Én vezetem. Jöjjön velünk haza! Megspórolja az útiköltséget.

Anikó végighallgatta a kecsegtető ajánlatot. Parlagi azt hitte, hogy sikerült megdumálnia (és megfélemlítenie) Gondosnét, ha netalán disszidáláson törnék a fejüket, esetleg lekapcsolhatják a férjéről, és ilymódon megakadályozhatják az NMKI kompromittálását.

— Eszem ágában sincs — felelte Anikó, és faképnél hagyta Parlagit. Parlagi felpattant, igyekezett megőrizni önuralmát, hosszan elnyújtott léptekkel visszament korábbi helyére, és azt mondta a rangidős dán úrnak: — Szép időnk van ma.

A főtitkár és a főosztályvezető hazautaztak a Chevrolettel, Gondos repülővel, Anikó vonattal érkezett haza később Budapestre.

Az első nap reggelén, amikor Gondos megjelent munkahelyén, Vászolyi behivta a fiatalembert párnázott ajtós főosztályvezetői szobájába.

— Jöjjön csak be, Gondos elvtárs, hadd veszekedjek egy kicsit magával!

Gondos bement, főnöke helyet mutatott a barna fotelban, és elkezdte:

— Gondos elvtárs, a mai nappal felfüggesztjük a munkáját. Egyelőre nem fog kapni aktákat. A fegyelmi eljárás lefolytatásáig. Hogy annak mi lesz az eredménye, persze nem tudom. Majd meglátjuk.

Gondos azt várta volna, hogy megdicsérik alapos munkájáért, a tárgyalások előkészítéséért, hiszen minden a legsimábban, zökkenőmentesen zajlott, egyetlen disszonáns hang nem zavarta a dániai tárgyalásokat, az egyezményt is pontosan úgy kötötték meg, ahogyan az NMKI elképzelje. (Anikó, hogy ne

6