Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Fridél Lajos grafikái
a Magyar Képírók, a Nemzeti Szalon szervezete stb., de az egyes művészeti ágak. műfajok művelői is egymásra találtak, a rézkarcolók, a vízfestők, az érmészek, a könyvművészek. Mindez mégse okozott vészes atomizálódást, egy-egy művész több egyesületnek is tagja lehetett, vagy mint vendég részt vehetett a másik csoport rendezvényein. Furcsa módon a szabad verseny nem járt olyan egymást kizáró, kíméletlen, elkeseredett rivalizálással, mint az egyetlen szövetségbe szorítottak vetélkedése, főtisztviselői jóindulatra pályázó alkalmazkodásuk — 1949 óta. A középszereplők manapság gyakran hivatkoznak 1956. vívmányaira. A képzőművészek 1957 elején a Tavaszi Tárlat előkészítésekor még tudták, mi a pluralizmus, a kiállítás anyagát négy, különböző összetételű bizottság válogatta, ki-ki az elé a zsűri elé küldte művét, amelyiknek a tagjait rokonszemléletűeknek ítélte. A bemutató vonzerejének nem ártott ez a fajta komplexitás. Az áramlatok, stílusok, műhelyek önállóságának a kibontakozása igencsak sokféle irányt vehet, mind a nyilvánosság előtti megjelenésük, mind szervezeti szabályaik tekintetében, rendezhetnek zsűrimentes kiállítást, állíthatnak zsűrit saját tagságukból, kérhetnek önálló exportjogot, esetleg mégse kell minden tagnak egyazon műkereskedővel szerződnie. A M—C. P. Baráti Kör is megértéssel, liberálisan dönt a stiláris változatok számbavételekor, inkább a tartalmi igényességre fordít gondot, a szépség, jóság, igazság igéitől vár fellendülést művészetünk eljövendő korszakában, emberséges légkört az alkotó értelmiség körében, a hozzáértő nép okos gyülekezetében. Pogány Ö. Gábor AMI A VONALAK MÖGÖTT VAN Fridél Lajos grafikái Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában, az oktatási igazgatóságon láthatta az egri közönség azokat az újabb grafikákat, amelyekkel Fridél Lajos gazdagítani kívánta kapcsolatát a művészet itteni barátaival. Sarkítjuk ezt a szándékot, mert a művész — nagy kezdeti bizonytalanság és kihagyás után — az utóbbi években sorra vette a meghívásokat és nemcsak szűkebb pátriájában, Budapesten is, sőt le az ország másik sarkába, Dél-Dunántúlig elrándult, hogy alkotásainak hatását lemérhesse. Meg akart bizonyosodni arról, jő utat választott-e, hogyan is kellene a főiskolán szerzett tanításokhoz is hűnek maradnia, és főképp, hol és mi is az a forma, a kifejezés biztonsága, amellyel nemcsak valószínűsíti mindazt, ami benne végbemegy, de a tartalom a maga teljes nyíltságával és egyértelműségével kiviláglik rajzaiból. Magunk is figyelemmel kísértük, — lehetőségeinkhez mérten — követtük az egymásra sorjázó Fridél-tárlatokat, hogy ne csak felfedezzük az újabb és újabb vonásokat: de megtalálni is igyekeztünk azokat a fontosabb fordulópontokat, amelyek ezt a pályát rögzítik. Kíváncsiságunk nemcsak a technikai megoldásokra terjedt ki, hiszen a mestersegbeli fogások önmagukban nem helyettesíthetik a lelki tartalmakat, azok csak a lényeges törés kifejezésében, megmutatásában kaphatnak — bár nem mellőzhető szerepet. Fridél Lajos epikus alkat. Néhány vonallal, egy-egy jelenettel elbeszéli azokat a belső eseményeket, amiknek fontosságát napjainkban nem lehet eléggé hangsúlyozni. A pillanatnyi történéseket, mozzanatokat ábrázolja, amikben benne rejtőzik az egész ember, aki az ábra szerinti állapotot nekünk bemutatja. Maradnánk talán ennek érzékeltetésére egyetlen műnél. Egy csokornyakkendős fiatalember áll a grafika jobb oldalán, a tér jobb sarkából megvilágítottan. A férfi mögött falusi ház ablakszerű nyílással úgy, hogy a tetőzetből néhány gerenda áll mintha az igénytelen házikót most építenék, vagy éppen bontanák. A férfi előtt egy lépésnyire apró kis bokor, afölött azonban egy téglalap alakú sík — lehet fal is — felfogja a férfi árnyékát. Az árnyék előtt sietős lányalak, bal kezét éppen előre lendíti, de nem látjuk egész alakját, hiszen az éjszakai sötétben a fény- és árnyjáték képtelen figurákat alakíthat, meggyújtja a tárgyak, a jelenségek, a látvány méreteit. Az ábrázolás által felvett távlatban tornyos falusi templomocska áll, inkább kápolna, három ablakkal és mintha a főbejáratnál a torony meg lenne támasztva egy szál gerendával. Első áttekintésre, kissé romantikusra fogva az értelmezést, úgy találjuk, itt egy nyári éjszakán egy isten háta mögötti helyen feltűnik egy lány, akit netán űzőbe 84
