Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: A. Molnár - C. Pál Baráti Kör
montázs és annak mintegy állandó körforgása és a köralakúra formált színpadi tér tényleges körbe-keringőzése. A fesztivál műsorismertetőinek egyik, szándékos hiányossága közé tartozott, hogy a művek hosszát, időtartamát és felosztását nem jelölték. így aztán a közönség, amely minden este fél kilenckor ült be a novisadi Szerb Nemzeti Színház hatalmas és agyon-légkondícionált termébe, találgathatott, hogy aznap szünettel, vagy szünet nélkül kell-e a színészeknek végigszenvedni az előadást, amelyet saját színházukban, mindig részekre tagoltan adtak elő. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a színészek siettek, „hajtották” a szöveget, vagy a közönség figyelmét. Ezen az estén is szünet nélkül néztük végig a kimerítő kombinációkkal tűzdelt fiktív történelmi játékot. És bár Bakaricról tudjuk, hogy történelem-tanulmányokat is folytatott a zágrábi egyetem irodalomtörténeti és filozófiai tanszékén, ahol a német nyelvet is tanulmányozta, azt kell hinnünk, hogy a szándékos történelmi el- rajzolások a rendezői szándék szülöttei. Ugyanis az, hogy valaki egy kicsi, pocakos öreg (de kitűnő tehetségű) színészre osztja I. Ferenc Józsefet —, akiről mindenki tudja, hogy mindig is szálfaegyenes volt a tartása, és aszkéta módra élte katonás szigorral kialakított életét — és ez a színpadi Ferenc József inkább Vilmos császárra, vagy Hindenburgra hasonlít, semmint önmagára: az nem az írói szándék bűne. Az író Ferenc Józsefről akart karikatúrát festeni, habár — tanulmányai ellenére — teljesen hamis képet fest róla. A rendező pedig, ezt a hamis képet megtoldotta, valószínűleg annak érdekében, hogy egy nagyon tehetséges színészének remek szereplehetőséget adjon, aki „magárahúzza”, magára formálja aztán a figurát. Nagy sikerrel. De az már semmiképpen sem érthető, hogy a közismerten pirinyóra sikeredett III. Viktor Emmánuelt egy délceg ifjú játssza, csakúgy, mint a későbbi magyar királyt, Károlyt, aki szintén aprótermetű volt, itt pedig egy angol gárdatiszt méreteivel vetekedik. Ehhez képest az már nem is túlzottan bántó, hogy a hadszíntérnek kiképzett dimbes-dombos terepen, hol egy kastélyban, hol egy kéjlakban. hol diplomáciai tárgyalóteremben vagyunk, anélkül, hogy a színpadon bármi is változna. A szerző 1940-ben született és jelenleg a Zágrábi Rádió munkatársa. Cikkek és novellák után számos rádió- és televíziójátékot irt és öt színművet, melyek közül a Lidérc ősbemutatója 1978-ban volt. E művének 19 szereplője van, ebből csak kettő nő (Schratt Katalin és Júlia, a prostituált), valamint két táncoslány. A történet történelmiségét hitelesíteni kívánja, hogy egy tényleges történelmi személyiség áll a dráma középpontjában, ö Supiló, a Jugoszláv Államszövetség megálmodója, aki tudni vélte, hogy ez a területen élő népek és nemzetiségek sorsának egyetlen lehetséges útja: az államszövetség. Csak azt nem tudta megálmodni, hogy aztán hogyan tovább? Napjainkban roppant aktuális lenne a mű, hiszen az áltörténelmi háttér csak ürügy arra, hogy a szerző felvesse a szövetségi nemzetek együltmaradásának vagy önállóságának kérdéseit. (Folytatjuk) György Ágnes Véső-paletta A Molnár-C. Pál Baráti Kör Már vagy öt esztendeje annak, hogy Molnár-C. Pál barátai, tisztelői rendszeresen összejönnek a Mester budai műtermében, a Ménesi úton, s hogy ezeken a találkozókon a művészre való visszaemlékezésen túl az életmű tanulságainak megvitatása időszerű szakmai problémák felvetéséhez vezet. A művészeti élet elvi és gyakorlati zavarai arra ösztönözték, ösztönzik az egybegyűlteket, hogy az 1981-ben elhunyt M-C. P. pályájának, hagyatékának az ismeretében nézzenek szembe a jelen helyzetre vonatkozó tapasztalataikkal, általános és egyúttal részletekbe menő következtetéseket vonjanak le a képzőművészet, és a művelődés aktuális kérdéseire adott válaszokból. A műtermi környezet serkentően hat az igényes nézetek kifejtésére, a közállapotok fonákságainak a bírálatára, azoknak a javaslatoknak a kiértékelésére, melyek hivatva vannak a maradandónak és termékenynek bizonyult nemzeti és egyetemes hagyományok megbecsülése érdekében közös fellépést, széles körű összefogást sürgetni. 81
