Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Két tudós egri cisztercita tanár

Több évtizedes tanári évei alatt a gimnáziumban magyar nyelvet és irodalmat, franciát, valamint bölcseletet (filozófiát) oktatott. Mint tanárra jellemző volt a páratlan magyar nyelvérzék, a mély stilisztikai, esztétikai és poétikai tudás. A tehetséges gyermekekért az intézet Vitkovics Mihályról elnevezett önképzőkörének elnökeként munkálkodott.

Tudós ember volt. Tehetsége kibontakozását elősegítette az alkotó környezet. Tanártársai között volt Nagy Béni történész, Mátrai Rudolf fizikus, Horváth Zsig- mond természettudós és Szvorényi József irodalomtörténész és nyelvész. Az esztétikát, a bölcseletet és az irodalomtörténetet magas színvonalon művelte. Ezekből a tudományágakból több önálló munkája jelent meg. Még 1876-ban látott napvilágot „Költészettan'' című műve A filozófia tárgyköréből való „A bölcselés elölana" című könyve, amelyet „A bölcselet rövid‘előtana’’ címmel iskolai használatra is kiadott. Irodalomtörténeti vizsgálódásainak eredménye a „Népszerű felolvasások a magyar irodalom köréből'' című munkája. Eger irodalmi hagyományait ő dolgozta fel először. „Eger városa és a magyar irodaiam" címmel, 1894-ben közreadott művében. Nagy munkája, a regény elméletéről kéziratban maradt fenn.

Önálló munkáin kívül számos tanulmánya, cikke jelent meg tudományos folyóiratokban (Magyar Philológiai Szemle, Bölcseleti Folyóirat, Zenalap, Zeneirodalmi Szemle, Közoktatás, Katolikus Szemle), a gimnázium értesítőiben és napilapokban. (Eger, Eger és Vidéke, Heves Vármegyei Hírlap).

Tanári és tudományos munkája mellett széles körű közéleti tevékenységet fejteit ki. Nagy lokálpatrióta volt. Szülővárosát kultúrközponttá akarta fejleszteni, ö volt az elnöke az Egri Dalkörnek. Tagja volt az országos Magyar Daláregyesület központi választmányának a Magyar Képzőművészeti Társulat Heves Megyei állandó bizottságának, az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, a Heves Megye Törvényhatósági Bizottságnak és Eger város képviselőtesütetének. Különösen széles körű munkásságot fejtett ki az Egri Dalkör élén. Számos hangverseny, zeneest szervezése fűződik nevéhez.

Nagy tudásával, aktív társadalmi munkájával kivívta az Eger falai között élő író, Gárdonyi Géza barátságát is. Gárdonyi egyik munkájának előszavában a következő emelkedett sorokat írta róla: „Negyven éve tanít a ciszterciták magyar lelkű gimnáziumában. Tanítványa csaknem az egész város úri népe. Történelem, stilisztika, poétika, filozófia a kedves tárgya. De nemcsak az iskolában lobog az ö tüzes lelke: nincs Eger városának olyan nemzeti megmozdulása, ahol őt ne lehessen látni. A közepén, vagy az elején a rajzásnak. A politikai mozgalmakban, megyegyülése- ken, városi közgyűléseken, kultúrát intéző bizottságokban, hazafias ünnepeken.. . Ez a kálvinista nyakú katolikus szerzetes Egernek vérrel megszentelt kövei között született. Eger is volt szívének minden dobbanása, lelkének minden világossága. Ritka nagy tudását világjártában szerzett észleletéit nemcsak iskolájával osztotta meg, hanem kívül is, mint valami mozgó lámpás készséggel világít ma is mindenkinek.”

A hosszú évtizedekig páratlan szorgalommal és aktivitással dolgozó tudós tanár 1921. december 4-én hunyt el. Halála alkalmából Gárdonyi részvétlevelet intézett a tanári karhoz, amelyben ezt olvashatjuk: „Az ö emléke nem oszlik itt lent a fáklya- füsttel.” Földi maradványait a Hatvani temetőben hántolták el. A hálás utókor később utcát nevezett el róla, s emléktáblát helyezett el ebben az utcában.

Szvorényi József 1816. július 5-én, született a Borsod megyei Sáta nevű faluban, ahol édesapja tanító volt. Itt végezte elemi iskolai tanulmányait. Apja 1826 őszén Egerbe hozta gimnáziumi tanulmányok folytatására. Itt szerette meg a magyar irodalmat. Szorgalmas olvasója volt az Aurórának és a Kritikai Lapoknak. Első zsengéi is ebben az időszakban keletkeztek.

Hajlamát követve 1833-ban a helybeli papneveldébe iratkozott be. A kispapok körében irodalmi társaságot szervezett. 1835-ben jelentek meg első versei a Regélő társ'lapjában, a Honművészben. 1838-ban belépett a cisztercita rendbe, s így Egerből Zircre került. 1840-ben tett szerzetesi fogadalmat, ebben az évben szentelték pappá.

Még felszentelése előtt, 1839-ben rendjének székesfehérvári gimnáziumába került, ahol több évig tanított. Fehérvári tanárkodása idején kezdett behatóbban foglalkozni a magyar nyelvvel. Ennek eredményeként írta meg 1845-ben a ,,Magyar ékesszókötés” című pályaművét, amely alapján a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. Munkája a következő évben könyvalakban is megjelent.

Évtizedes munka után, 1849 őszén rendje egri gimnáziumába helyezték, ahol előbb poétikát, majd magyar nyelvet és irodalmat oktatott.

Egerben számára kedvező alkotói légkörben dolgozhatott. Meghitt kapcsolatban volt kartársával, Szarvas Gábor nyelvésszel. Kovács Mihály ifestővel, valamint Tariff