Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Jegyzetvallató
Közelebbi teendők: a konyha és ebédlő műszaki előkészítése, a berendezések megvásárlása. A majdani üzemeltető vendéglátó vállalat két szakemberével együtt tervezgetünk. Visszafogott érdeklődéssel szívom magamba a műszavakat: konyhatechnológia, badellák, étellift, földesáru-raktár... Ügy érzem, nem elég meggyőző az építési tempó ahhoz, hogy szeptemberben itt főzés legyen. Egyik partnerem megnyugtat. Minden kész lesz időben, ha időben elkészül!? Nem ez az első és befogadható vicc, ezért aztán szó nélkül hallgatok. 1979. május 2. Megbeszélés a városi tanácson. Tárgy: a tanulócsoportok elhelyezése — különös tekintettel a megnyíló új iskolára. A KÖRZETHATÁROK megbeszélése. Érdekek ütköződése, viták. Jó szándékú, de a zsúfoltságtól megcsömörlött igazgatók elhárító magatartása. Osztozkodás a „gyerekanyagon”. Ki-ki a jobb osztályokat szeretné megtartani. A fölöttes szerv vezetője nincs jelen. (Sosincs jelen.) Helyettese és a gazdasági felügyelő lenyűgöző biztonsággal igazodnak el a Csebokszári-lakótelep logikátlanul megnevezett utcáin és még logikátla- nabbul számozott házai között. Igazságosan elszámolunk a gyerekekkel. Például az első osztályokat eképp kapja új iskolánk: Cifrakapu u. 33 fő, Rákóczi út 23 fő, Vallon u. 20 fő, Zalka Máté u. 11 fő és a Kallómalom utcából 10 fő. És így tovább. 1979. május 15. Még a pedagógusokról semmit nem tudok. Ma nevezett ki a Városi Tanács az új intézmény igazgatójává. Valójában nem is fogom fel, mennyi jelölt és önjelölt higgadt le. Csak most gondolom végig, hányán tippeltek, ki lesz majd az igazgatóm. Egyik vezetőnek (megyei) korábbi intelme jut eszembe még a dolgok elejéről: Dolgozz úgy, mintha magadnak dolgoznál. És köny- nyű a szívem. Tegnap igazgatói értekezlet volt. A tanév végének és a következő tanév kezdésének feladatait beszéltük meg. Tetszik, hogy az igazgató kollégák tele vannak felelősséggel, az már nem tetszik, hogy láthatóan hierarchia alakult ki az általános iskolák között. Elitek, peremiek és lakótelepiek. Ügy érzem, ezzel a jelenséggel még sokat kell birkóznom. Elszánom „magunkat” — „a legjobb iskola leszünk a városban”. Pedig még mindig csak egyedül vagyok az egyre jobban megszeretett épülettel. Felsőtárkány, 1979. június 25. Együttes továbbképzés a csapatvezetőkkel. Előadások és meditációk a VII. úttörővezetői konferencia feladatairól. Megütközöm a „központi” interción, nem lehet a mozgalmi nevelés minden kérdésére kitérni, „gondolati frekvencián” kell maradni... Állítólag az M. T. A. (!?) vizsgálta az úttörőmozgalom „sajátos tevékenységrendszerét”. Magamban és kollégáimmal füstölgünk, hogy minek a vizsgálat. JÁTÉK, ROMANTIKA kell. Valahogyan mindig idegesített az úttörővezetők egyenruhája. Azt az egyet nem hittem el, hogy felnőtt emberek komolyan tudják venni, hogy abban feszítsenek. 63