Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Jegyzetvallató
és mai politikai tevékenységüket, konkrét ügyekkel kapcsolatos állásfoglalásaikat úgy, hogy a jelenlegi megújulási folyamatokkal és a párttagság véleményével összeegyeztethetők legyenek. Megítélésük szerint dr. Vasas Joachim- ról, a megyei pártbizottság titkáráról ennek szöges ellentéte mondható el, az 1956-os népfelkelés megítélése, az oktatási igazgatóság épületének hasznosítását érintő megnyilvánulásai, az alapszervezetekből beérkező információs jelentések egyoldalú és félretájékoztató kezelése miatt. Ezért követelték a megyei párt-végrehajtóbizottságtól, hogy ezt a kérdést mielőbb vizsgálják felül. Ma már ismert, hogy a megyei pártbizottság két ellenszavazattal, s néhány tartózkodással megerősítette pozíciójában a.z ideológiai titkárt. Az esetből nem érdemes messzemenő következtetést levonni. Különösen nem lehet ez alapján minősíteni a Heves megyei reformköröket. Ezek száma egyre növekszik, s ugyanez mondható el országos szinten is, ami azt jelzi, hogy akadhatnak konzervatív párttagok, netán létezhetnek konzervatív párt- bizottságok is, de a tagság jelentős hányada kezdi megérteni, hogy a reform az egyetlen alternatíva. S egyre nyilvánvalóbb, hogy a reformerők meg tudják határozni önmagukat, s eltökéltek céljaik véghezviteléhez. Tényleges politizálást akarnak, gyökeres átalakulást, melynek eredménye az önszerveződő, demokratikus és szocialista párt, ahogy ezt már a reformkörök első országos tanácskozásán, Szegeden is kifejtették májusban. Ballagás. Hét nyolcadik osztály kamaszos félszegségben, mutáló hangon zsolozsmázza az alkalmi éveket. Tömött, egymásra hullámzó sorok. És virágerdő, meg ember — mindenütt a nagy aulában. Szülők; fiatal, elegáns férfiak, nők. Sok rokon, nagymamák, fiatalosan ünnepélyes öregurak. Igyekezettel, gonddal szerkesztett szolid műsor. Mint rendesen — nem igazán megható. A közönség suttogó beszélgetése a hatalmas térben morajlássá tömörül. A ballagok is társalognak, tapintatlanul, feltűnően. Minden arról árulkodik, hogy a nagy tömörüléssel előkészített ünnepély méltósága, valahogyan megelőzi vagy megkéri a pillanat áhítatát... Meg arról, hogy ez a tradicionális gimnáziumi aktus még mindig „magas” az általános iskolának. Mindezzel együtt az egész olyan ismerős, idegesítőn közeli és konkrét. Szinte a felelős szorongásával követem a képzelt forgatókönyvet. Majd később — ismerősök, volt ballagok, még ismerős arcú gyerekek jóleső üdvözlése között — a szürkén vörös falak árnyékában a felvillanó gondolat: Tízéves az iskola. Már korábban is foglalkoztatott a gondolat: a „huszonnégy tantermes, a hatos” tíz éve épült. A gyermekek évében. Talán márványtábla, „Épült 1979-ben a Gyerekek Évében”. Mindössze ennyi. Más nem ékesíti ezt a nagy lusta kockaépületet, ahol a hétköznapi ember kicsiny méretei között ivódott és ivódik — a történelem. Homa János • Pedagógiai műhely Jegyzetvallató Az egri Balassi Bálint Általános Iskola történetéhez 60
