Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - KÖZÉLET - Gábor László: Mi is az a reformköri mozgalom?

viszont erősen megváltozott a képlet: sokan rájöttek az MSZMP-ben, hogy a reformkörök segítséget nyújtanak ahhoz, hogy újra közelebb kerüljön az élethez ez a mozgalom, s valóban pártszerűen működjön az MSZMP. A többpártrendszer keretei között sok eddigi szerep illogikussá vált, ezért szükséges újabb és újabb működési formákat kialakítani.

Május 20-án reformkori képviselőik nyitották meg a tanácskozást, ebben is különbözött hangulata a kecskeméti reformműhelytől. Itt már a „civil” politika vált hangsúlyossá, nem feltétlenül a „nagyemberek” megnyilatkozásai uralták ezt a vitát. A szervezők képviselője, Lovászi József szerint a tanácskozás célja az volt, hogy az MSZMP-n belül kialakulhasson a reformplatform, mert a most megélt társadalmi modellválság egyik oka a sztálini pártstruktúra. Ezzel kezdte vitaindítóját Kerényi György, a Bács-Kiskun megyei reformkor küldötte is, mondván, hogy a párt eddigi működésének egyértelmű kritikája a reformkörök megalakulása. Arról szólt, hogy csökken a párttagok száma, egyre többen morzsolódnak le. A kiábrándulás, elfordulás egyik oka a párt elbürokratizálódása, a lélektelen és formális szervezeti élet: szinte kiveszett az emberi kapcsolat, a szolidaritás. A társadalomban és a gazdaságban sokszínű folyamatok zajlanak, a párt reformja viszont megakadt egy szinten, és kiderült; a jelenlegi struktúrában araszolva sem haladhat tovább. A reformkörök tényleges politizálást akarnak, nem elhagyni, hanem „elfoglalni” a pártot, ezzel szeretnének esélyt adni a gyökeres átalakulásra, amelynek a végeredménye az önszerveződő, demokratikus és szocialista párt. Ehhez viszont új struktúra és stílus kell. Ehhez felkészült és hiteles vezetők, új arcok kellenek a testületekben és az apparátusokban. Olyan vezetés, amely megszólítja, meghallgatja és dönteni is engedi a tagságot. Végül kijelentette: a lopakodó, oldalazó, sunyi politizálásból elég volt. Nem lehet tudni, hogy a párton belüli belső viták meddig tarthatók mederben, s mikor következik be a nemzeti patthelyzet, de ha megtörténik, be kell vallani, és cselekedni. A Központi Bizottság pártértekezletet hirdetett, a reformerők kongresszust akarnak. (Ez a követelés azóta már meghallgatásra talált.)

A plenáris ülés másik előadója Géczi József volt, a Csongrád megyei reformkor képviselője. A múltról szólva hangsúlyozta, hogy mindenki számára elfogadhatónak látszik a leszámolás helyett az elszámolás kifejezés. Sürgette, hogy Nagy Imre és társai későn ugyan, de végre egyértelmű értékelést kapjanak a demokratikus szocializmus 1953 utáni politikai, irodalmi és filozófiai áramlatainak képviselőiként az MSZMP részéről is. Azt sem kerülhetik meg az MSZMP-n belüli reformerők, hogy megkíséreljék a Kádár-korszak differenciált értékelését. A kormányzat gazdaságpolitikája nem tud kitörni az adósságcsapda fogságából. A reformkörök sürgetik a tulajdoni reform politikai kontroll alatti végigvitélét, a bürokratikus állami tulajdon kisebbségbe szorítását.

A konferencia öt szekcióban végezte munkáját. Ezek a következők voltak: Múltunk a jelenben; Milyen pártot akarunk?; A gazdaság és a tulajdon reformja; Társadalmi állapotaink és a reform; Átmenet a demokratikus jogállamba.

Késő délutánig folytak a beszélgetések és a hozzászólások; úgy igyekezték formálni a körülményeket, hogy lehetőleg mindenki szóhoz jusson, akinek van mondanivalója. Eléggé különböző vélemények hangzottak el, a résztvevők keresték a megfelelő hangütést, a szavakat, az érveket. Gyakran előfordult, hogy nem egymással, hanem valami képzelt vitapartnerrel váltottak szót, mert a jóakarat kevés ahhoz, hogy valóban demokratikus vitastílus szülessen egyik percről a másikra. De érdemes végignézi, hogy egyes csoportokban mire jutottak.

53