Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
KIRSZANOV: Tudtad róla, hogy ... és mégis? ARKAGYIJ (felnevet): Fogadni mertem volna, hogy megbotránkozol! KIRSZANOV: Dehogy! Sőt! örülök, hogy elmondtad . . . jól esik az őszinteséged ... ARKAGYIJ: Nem olyan nagy dolog az, elmondtam, miért ne mondtam volna el? Nincs ebben semmi! Tudod, amit igazán nem szeretek, az az érzelgősség! Amit akarunk, elmondunk egymásnak, ami nem tartozik rád, azt úgysem kötöm az orrodra ... KIRSZANOV (feszélyezi a fia modora): Ügy? Márpedig én mindig abban bíztam, hogy jó barátok leszünk ... ARKAGYIJ: Barátok? Az apám vagy. Az apám vagy, nem pedig a barátom. Nekem Bazarov a barátom. Te az apám vagy, nem igaz? Tisztellek és szeretlek... tisztellek, mert mindig becsületes voltál, de azért mi soha nem érthetjük meg egymást úgy, mint az egyívásúak ... KIRSZANOV: És ha mégis? Nézd, Arkasa, néha szerettem volna a leveleimben erről is, arról is beszámolni neked, de aztán úgy véltem, majd ha hazajösz, beszélgetünk. írtam volna Fenyicskáról is . .. ARKAGYIJ: Semmi baj. KIRSZANOV: Az anyjának vendégfogadója volt a járási székhelyen, tönkrement, felfogadtam szakácsnőnek ... ARKAGYIJ: Nem lényeges. Minek írtad volna ... KIRSZANOV: Fenyicska tizenhat éves volt akkor. Tiszta, ártatlan teremtés. Két éve meghalt az anyja... ő meg itt maradt, itt van, itt él, és . . ARKAGYIJ: Látom, benn lakik a házban. Segít neked? KIRSZANOV: Segít. Anyád halála óta magányos voltam, és ... De ha akarod, átköltözhet a szárnyépületbe. ARKAGYIJ: Miattam? Ugyan! Engem nem zavar! Maradjon csak minden a régiben. Bazarov meg én talán utazunlk egy kicsit... Talán elmegyek hozzájuk, ha úgy adódik ... KIRSZANOV: Á, sehová se menj! Hiszen olyan régen nem láttalak! Azt szeretném, hogy maradj itthon . . . ARKAGYIJ: Itthon, persze ... egy kicsit. Aztán .. . Még nem tudom. Meglátom. Majd ahogy adódik ... Majd ... (Belép Pável Petrovics. Angol divatú, elegáns ruha van rajta, fején kis fez, nyakán hanyagul megkötött selyem kendő.) Á, a kedves, jó Pável bácsi! PÁVEL: Arkasa! (Megölelik egymást.) Most látom! Ez nem az én kabátom? Na, nézzenek oda! ARKAGYIJ (nevetve): Kölcsön vettem! PÁVEL: Neked adom! Olyan derék, finom úriember vagy benne! Remélem, a külcsínnél nem hitványabb a belbecs sem! (Teát tölt magának a szamovárból.) Üj barátod hol van? ARKAGYIJ: Bazarov nekem régi barátom! — Nincs idehaza. Már hajnalban kiment a tóhoz. De nem kell törődni vele, gyűlöli a ceremóniákat. PÁVEL: Meg is látszik rajta. Borzas. Te is elég borzas voltál, amikor tegnap megérkeztél. Na, és meddig marad? ARKAGYIJ: Bazarov? KIRSZANOV: Maradhat, ameddig csak akar. ARKAGYIJ: A szüleihez utazik ő is. A kedvemért szakította meg az útját. KIRSZANOV: Itt laknak valahol a környéken?
