Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Nihilisták (dráma)
kedvedben vagy! (Felnevet.) Lám, megnevetteted anyádat is! Te kis gézengúz! ... (Kirszanov jön a teraszra a házból nyári öltönyben. Fenyicska kedvesen tekint rá, a férfi bólint, a gyermekhez megy, félrevonja a fátyolt, arcán szétömlik a derű.) KIRSZANOV: Nem tudtam, hogy Mitya itt alszik. FENYICSKA: Nem alszik, dehogy alszik! Hallgattuk a muzsikát! Kár, hogy abbahagyta a játékot, Nyikolaj Petrovics! Olyan szép dallam, szívhez szóló! Milyen régen nem hallottam már gordonkázni, Nyikoláj Petrovics, kár, igazán kár... KIRSZANOV: Kedvem támadt rá. — A kölyök? Jól van? Minden rendben? FENYICSKA: Láthatja, Nyikolaj Petrovics. Szépen fejlődik. KIRSZANOV: Mitya! Mitya, Mitya! (A kosárba nyúl, játszik a csecsemővel.) Nevet... FENYICSKA: Még engem is megnevettetett. Olyan kedves ma... KIRSZANOV (Hirtelen nyugtalan lesz, otthagyja a gyermeket, az udvar felé tekint.): A fiatalurak? Vajon még alszanak? FENYICSKA: Á! Ügy tudom, Arkagyij ... (megszeppen) a fiatal nagyságos úr az istállóknál van, kíváncsi a hátaslovára, amit kapott, az előbb volt itt a kocsis, ő mondta. Hogy a lovában gyönyörködik a fiatal nagyságos úr... KIRSZANOV: Megérdemli a fiú azt a kancát! De nevezd csak nyugadtan Ar- kagyijnak. Vagy Árkasának. És a másik? A vendégünk? FENYICSKA: A doktor? KIRSZANOV: Igen, a'doktor. Jevgenyij Visziljevics Bazarov! Ismerősen cseng a neve, mintha már hallottam volna azelőtt is! ö is Arkasával van? FENYICSKA: Nem, a doktor kiment a tóhoz. Hálókat meg szerszámokat vitt magával... KIRSZANOV: Mondd csak, Fenyicska, milyennek találod az én Arkasámat? Tegnap magam is csak csodálkoztam. Kész férfivá érett ott, Pétervárott. FENYICSKA: Büszke lehet rá, Nyikoláj Petrovics. Derék, szép fiú! KIRSZANOV: Hasonlít rám? FENYICSKA: Hasonlít, igen. Azt hiszem. KIRSZANOV: Neked elmondhatom: az éjszaka minduntalan felébredtem, és elfogott valami különös érzés... valami gyengéd érzés. Azt hajtogattam magamban: itthon van! Itthon van végre! Megjött a fiam! (Kis csend.) FENYICSKA (némi féltékenységgel): Nem is tudom, mikor láttam ilyen boldognak, Nyikoláj Petrovics! KIRSZANOV (önfeledten): Igen, boldog vagyok! De ugyanakkor. Ugyanakkor nyugtalan is. FENYICSKA (váratlanul felcsattan): Ne mondd mindig, hogy Nyikoláj Petrovics, Nyikoláj Petrovics ... KIRSZANOV (önfeledten): Igen, boldog vágyóik! De ugyanakkor... Ugyanakkor nyugtalan is. FENYICSKA: Igen, gondolom, miért, Nyikoláj Petrovics .. . KIRSZANOV: (váratlanul felcsattan): Ne mondd mindig, hogy Nyikoláj Petrovics, Nyikoláj Petrovics! Ne bosszants vele folyton! FENYICSKA (megbántottan): Igenis, nem fogom... Csak azt hittem, hogy éppen most... KIRSZANOV: Jól van, semmi baj! FENYICSKA: Most, hogy megjött... Arkagyij... Hogy azért mégis úgy illik, úgy tisztességes ... 42
