Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Gombár Endre: Gondos nem disszidál

GOMBÁR ENDRE: Gondos nem disszidál 5. Az izlandi nyelv ismerete révén jutott álláshoz, de anyósának egy réges- régi, és végtelenül kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező ismerőse nyomozta ki a helyet, ahol éppen izlandul tudó ügyintézőre volt égető szükség. Az NMKI a nemzetközi művészeti kapcsolatok ápolására és fejlesztésére alapítta- tott, munkatársainak száma meghaladta a százhúszat, ebben benne voltak a nem politikai munkatársak is, úgymint a postabontók, titkárnők, gépkocsi- vezetők, portások, mindahányan. Gondos, elsősorban a magyar—izlandi művészeti kapcsolatokat fejleszten­dő, a harmadik emeleten kapott egy íróasztalt, a 13. szobában. A számot nem bánta, mert rossz hírével merő ellentétben, neki egész életében csak szeren­csét hozott. Harmadmagával ült ott, az Elefántcsontparttal és a Tasmániával kapcsolatos ügyek referenseivel. Első hivatali teendőjeként fogadott egy mosolygós és nagyon öreg házas­párt, akik Reykjavíktól nyolcvan kilométerre egy leírhatatlanul hosszú, és ki­mondhatatlan nevű faluban laktak, és többek között makacs reumájukat kí­vánták kezeltetni a Ggllért-fürdőben. A bácsi a IMMKBT (Izlandi—Magyar Művészeti Kapcsolatok Baráti Társasága) elnöke volt, és mint fontos ember­nek, tartalmas kulturális programot kellett szervezni magyarországi tartóz­kodása idejére. Gondos elővette a fiókból a bácsival és a feleségével foglalkozó aktát, át­olvasta az előzményeket, majd egy üres papírt helyezett az aktaborítóra, és írni kezdte a programot. — Ugye nem kell nekik Csajka? — szólalt meg a tasmán referens, aki oda- állt kíváncsiskodni a háta mögé —, mert nekem egy szobrász-delegációm jön a hét végére, a másik Csajkát meg lestoppolták már a lengyeleknek. — Dehogy kell — nyugtatta meg Gondos. — Ketten vannak, és a tolmács. Ha egyszer-kétszer én is velük megyek, akkor is csak négyen vagyunk. Majd kérek egy Volgát a Kovácstól. (így hívták a NMKI gépkocsielőadóját.) Az intézet külföldi vendégei mellé tolmácsokat rendeltek, s ha fontosab­bak voltak, állandóan, ha kevésbé fontosak, alkalmilag szállította őket az in­tézet gépkocsija a programban előírt helyekre. Gépkocsit egy-egy ilyen fel­adat ellátására a referensek szabadon igényelhettek a gépkocsielőadótól. A sokszorosított nyomtatványra csak a vendég nevét, nemzetiségét, az időpon­tot, időtartamot és az útvonalakat kellett rávezetni, aztán a referens aláírta, és kész. Az intézet munkájának, egész tevékenységének nem kevés ellentmondásá­hoz tartozott az is, hogy ugyanakkor, amennyiben a referens meghívta az in­tézetbe (többnyire abba a szobába, ahol dolgozott) a vendégét, és valami hű­sítővel vagy kávéval, vagy mindkettővel meg akarta kínálni, ehhez viszont már ilyen nyomtatványt kellett kitöltenie: VENDÉG NEVE:................................................... VENDÉG NEME:................................................... 34

Next

/
Thumbnails
Contents