Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Zahemszky László: Párttagkönyv és perverzió

a Gribojedov utcán, ám csakhamar beköltözik egy szép, nagy emeletes ház­ba, amely régi, előkelő bútorokkal van berendezve. „Berija zsenge gyermekkorától szilárdan hitt abban, hogy a gonoszság büntethetetlen, ha ügyesen kihasználja az egyszerű emberek hiszékenységét — írja Antonov-Ovszejenko. — Ahogyan a tolvaj álkulcsokat válogat az idegen zárakhoz, úgy az ifjú Lavrentyij ravaszsággal és álnoksággal fegyverez­te fel magát. Ezekhez a korán megnyilatkozó jellemvonásaihoz féktelen pi­maszságot és pusztító erőszakosságot társítva, egyedülálló kulcscsomó birto­kosa lett. Segítségével Berija, a muszavatista titkosrendőrség ügynöke, befér­kőzött a forradalmár bolsevikok, az eszme tiszta lelkű harcosainak közössé­gébe.” Az első időkben munkatársai teljes bizalommal viseltettek Berija iránt, ám amikor közelebbről megismerték, már nem tudtak a régi barátsággal érint­kezni vele. Az intriikák és denunciálások fáradhatatlan mestere képes volt a megfelelő pillanatban piszkos pletykákat felröppenteni, csak hogy összeug- rassza vetélytársait a hatalomhoz vezető úton. Aztán egyenként semmisítette meg őket. Körülötte forrott, fortyogott minden, s ő úgy tudott belelesni má­sok fazekába, úgy tudta igazgatni a tűzhelyen a serpenyőket, leszedni a forró zsírt a bugyborékoló levesről, úgy tudott fát hajítani a tűzre és csípős papri­kát szórni a levesbe, hogy soha nem égette meg az ujját. És közben megle­hetősen meggyőzően játszotta az egyszerű és szívélyes bajtárs szerepét. . . Mindezek eredményeképpen, sebesen emelkedik fölfelé 3 ranglétrán. Hamarosan már a kaukázusontúli GPU elnökhelyettese. Főnöke, Sztanyiszlav Regyensz, nem volt valami határozott jellem, így az ifjú akarnok csakhamar maga alá gyűrte. A csekisták nem is emlegették másként főnöküket, mint Berensznek. Berija alig győzte kivárni, hogy a hierarchia következő lépcsőfokára emel­kedjék, de arra nem vállalkozott, hogy Regyenszt letaszítsa a helyéről, mivel a főnöke Sztálin sógora volt — Nagyezsda Allilujeva nővérét Annát vette fele­ségül. Berijának várnia kellett néhány esztendőt, amíg megfelelő alkalma nyílt a cselekvésre... — Berija még Macchiavellin is túltesz! — mondta róla akkoriban egyik közeli munkatársa, Andrej Jersov — és sürgősen áthelyeztette magát Moszk­vába. (Berija ezt is megjegyezte, és Jersovot tíz év múlva Jaroszlavlban érte utol egykori barátja bosszuló keze.) ... Grúzia tragikus történelme során nemegyszer került idegen hódítók ural­ma alá. Az országba benyomulva, a külföldi hadvezérek általában szabadrab­lást engedélyeztek a fővárosban. Három napig. Ugyancsak három napig tar­tott Tbilisziben az 1924-es augusztusi program is. A grúz értelmiség egy cso­portját fegyveres felkelés előkészítésével vádolták meg. A GPU szervei egész sor „aktív összeesküvőt” tartóztattak le. A belügyi operatív egységek utcáról utcára, házról házra fésülté-k át a várost. Az orvosokat, ügyvédeket, mér­nököket, tanítókat, írókat, tudósokat a terített asztal mellől, a vetett ágyból rángatták ki. Tbiliszi börtönei zsúfolásig megteltek. Az operatív csapatokkal rótta az utcákat Lavrentyij Berija is. Cvikkeréről már messziről felismerhető volt a csekisták között. Vadászott az értelmiségi családokra, és ha valamelyik­ben szemrevaló fiatal nőket talált, az „ellenforradalmárokkal” együtt, a bar­langjába hurcolta őket. „Aligha akad üzletember, aki akkora buzgalommal hajszolta volna a hasz­not, mint amekkorával Berija buzgólkodott politikai tőkét gyűjteni magának — írja Antonov-Ovszejenko. — Majd’ minden évben leleplezett egy-egy bur- zsoá nacionalista csoportosulást, egymás után számolta fel az »-ellenforradal­márok« fészkeit.” Aktív közreműködője volt az Amvroszij katolikosz (az ör­31

Next

/
Thumbnails
Contents