Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Szalay István: Kincskeresők
a szerzett rangokról, tisztségekről. Tivadar nagyapja, Petneházy Tasziló gyér- meklányként vette feleségül a dúsgazdag üveghutás lányát, Szécsy Krisztinát, aki gyermekágyi lázban már az első fiú születésekor meghalt. Három esztendővel később, házasságot kötött egy lengyel származású kereskedő özvegyével, Gyegyovszky Helgával, aki öt fiúval és egy lánnyal ajándékozta meg. Petneházy Tivadar, Isten kegyelméből betöltötte a hetvenet, és a családfát nézegetve örömmel állapította meg, hogy a népes család férfi tagjai, kitűnő genetikai adottságokkal rendelkeztek, amit az is bizonyít, hogy százötven esztendőre visszamenőleg csupán egyetlen Petneházy halt meg hetven év alatt. Adolf, — a bolond gróf — ahogyan annak idején emlegették, egy szépasszony miatt párbajban veszítette el többre érdemes életét: — Asszony és kártya miatt nem szabad meghalni! — figyelmeztetett a nekrológmondat Petneházy Adolf neve alatt. Tivadar úr pipázó kedvében volt, ezért egy egész délutánt töltött el azzal, hogy végigkóstolgassa az örökölt pipatórium pipáinak egy részét, majd egy rózsatőből faragott csibuk mellett maradt és bodor füsteregetések közepette hányta, vetette a különös família sorsát. Eszébe jutott az apja szavajárása, amely szerint a család összetartott a bajban, de sohasem szerette egymást a jólétben, összevesztek egy semmiségen, miközben száz holdak, bányák, üzemek úsztak el kártyán, lóversenyen, széplányok melltartóiban. Az apja, néhai Petneházy Vladimir, a húszas években, amikor már egy hete mulatta magát a „Koronában” és pénze fogytán tovább kívánt maradni, nem fogadta el a tulajdonos szíves kölcsönét, hanem lovat, hintót, az egész fogatot neki ajándékozta. — Ha kívánja, a kocsist is magának adom! A rokonok nem, vagy alig írtak egymásnak és legfeljebb egy-egy esküvői meghívó, vagy gyászjelentés hozott hírt a változásokról. Ennek a nagy hallgató szeretetnek vetett véget Félix halála, mert alighogy eltemették, egymást érték a levelek. Mindenki a családfa iránt érdeklődött. Tivadartól kértek felvilágosítást, tanácsot, sőt akadtak, akik egyenesen követelték az ősök közreadását, elvégre egyetlen családtag milyen jogon birtokolhatná a múltat? Petneházy Tivadar világéletében kesernyés humorú, fricskákat szóró ember volt, aki ezúttal azzal maradt hű önmagához, hogy egyetlen rokoni levélre sem válaszolt. Vendel Mihály nyugalmazott levéltáros szerint azzal a meglepő hírrel áll? elő, hogy újabb megbízás alapján kutatja Petneházy Tasziló úr magyarországi hajdani üveghutáit és vashámorait, amely munkához adatokra, iratokra és fényképekre, korabeli üvegtárgyakra lenne szüksége, amelyek összegyűjtve egy múzeum alapjait képeznék. Levelében említést tett egy tetemes kincs vagyonról is, amelynek egy része Petneházy Tasziló első házasságából, a szülésben meghalt Szécsy Krisztinától, a gazdag üveghutás lányának örökségéből származik. Tivadar úr hajdani nemesi kúriájának romjai között éldegélt, egy elhagyott tsz-tanyán, ahová mostanában a sárban, hóban szitkozódva járt ki a postás. Eddig félévenként ha egyszer volt erre útja, most naponta leragadt a motorral. Tivadar megkapta a tizenhatodik levelet, amelyben Tasziló első, illetve második házasságának várományosai harsányan követelték a családfa pontos és hiteles másolatai, miközben egymást ócsárolva, saját érdemeiket hangoztatták. Akadtak, akik gyűjtést indítottak a régi hámorok és huták emlék- helykénti kialakításához, mások összeköttetéseiket kínálták fel, vetették latba a nemes cél érdekében. Ki szépen, ki csúnyán, jusst remélve érdeklődött: Mit tudsz a vagyonról. Tivadar? Ki bízta meg, ki fizeti Vendel Mihályt és hol vannak a kincsek? 32
