Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
• Vers-próza SiíiONYI IMRE Nyári divat harmincvalahányban a nyári divat. S a blúz legyen pettyes (vagy babos legyen) s ahogy illő: a szalmakalap halványsárga ám búzavirágkék masnival (persze kissé libegőssel) s a cipő türkizzöld (fehér betéttel) s a zokni: féllábszáron felül érjen s a rétikul — vállra akasztós pánttal. Igen ez volt 'a nyári divat akkor harmincvalahányban. S még az is. divatban volt, hogy a gavallér jó órával a randevú előtt már tűkön ült a Reinhardt teraszán. Biztos leszögezhető ezek után hogy azon a nyáron kifejezetten a szerelem volt divatban Gyulán . . vagy: A kozmikus szövetség avagy: Meséből jöttünk Zord, és prófétikus bohózat, fantasztikus, de nem tudományos, tizenhat éven felüli honpolgároknak III. rész MARGIT: Mi az, hogy nincs étvágyad? (Meglátja Pénzest) Szép jó reggelt, kedves Pénzes úr. PÉNZES (belép a fürdőszobába): Jöjjön csak nyugodtan. KÁDAS: Én? PÉNZES: Nem. A neje. MARGIT (súgva): Legalább én legyek hálás jótevőnknek. Ezt is helyetted teszem. Lojálisnak kell lenni! Furdal a lelkiismeret... (Besiet behúzzák az ajtót, a kulcsot is ráfordítják.) Krémszínű rakottszoknya. — Akkor az volt PÁSKÁNDI GÉZA A vigéc 4
