Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Tóth Béla: A palack szellemei

(II. kötet, 58. old.). Guderian ezt az egészet még csak nem lis jelenti a főhadiszállásnak. A szerző arányérzéke jó, ítéleteit a tárgyilagosság lelkiismeretes igénye rögzíti. Ismét egy példa: „Más a vereség és más a — szégyen” szól Churchill az alsóházban, a több mint látványos tobruki vereség után. Érzelmi okokból érthető, hogy majd az első brit szárazföldi sikerről, El Alameinről, a háború fordulópontjaként beszél a Downing street 10. gazdája. Taylor nemet mond erre, és biztos kézzel mutat az archimédészi pontra: a sztálingrádi csatára.

J. P. Taylor számára nem léteznek tabuk. Épp ezért, műve nem csupán egy- gyel szaporítja az elmúlt évtizedek alatt megjelent, házunk táján hozzáférhető, tekintélyes mennyiségű „tudományos” irodalmat. Ezek — a legutóbbi időszak egy pár vállalkozásától eltekintve — az ortodox vagy modernizált sztálinizmus számozott passzusára, moszkvai tabula- túra szerint építkező kompozíciók. Mesterdalnokok nélkül. Nehezen felejthető, sok-sok hamis dallammal. Rengeteg hanglemezmásolással. Pedig forgató- könyvük látszólag roppant egyszerű. Egy terror szülte világkép ideológiájának folyamatos ragyogtatása megtörtént események eltüntetése árán is, ha kell. Tények feleselése engedelmes, használható panelekre. S ha a yorki tanár Magyar- országra vonatkozó megjegyzései — enyhén szólva — lakonikusak, itt-ott tévesek, olyan nagyon ne csodálkozzunk ezen. Hát honnan kerülhettek volna kezébe pontos, hiteles adalékok? Talán azoktól, akik minden idők legsilányobb, legkártékonyabb tankönyveit előállították?

o°o

Amikor a „Fall Barbarossa” gépezete megindul — a napóleoni nagy hadsereg óta a legnagyobb — a szemben álló felek már figyelemre méltó tapasztalatokkal rendelkeznek. Németország még a „póker-diplomáciában” is sikeres (München, a náci—szovjet paktum stb.) villámháborús tapasztalatai szinte behoz- hatatlanok. Technikai fölénye adta offenzív akcióira még nincs ellenszer (pl. Guderian „Panzer—Stuka” szisztémája). Anglia fellélegzett, saját légterében legyőzi a Luftwaffét, ezzel elhalványul a német partraszállás veszélye. A tételesen antibolsevista Churchill villámgyorsan felismeri a Szovjetunióban a posszi- bilis szövetségest. — És a Szovjetunió? Halhin-Golnál, a kelet-lengyel területek lerohanásakor, a finn—orosz háborúban szerzett hadi tapasztalatai nem elégségesek, technikája elavult. A Ribben- tropp—Molotov-egyezmény és a Wehr- machttal úgyszólván egyszerre végrehajtott, Lengyelország elleni hadművelet csak megvető ellenszenvet vált ki a világ közvéleményéből. (Pedig az angol —francia diplomácia München óta talán még „sárosabb”.) Ám majdnem biztos, hogy a Kreml paranoiás ura akkor jön rá a titkos záradék mámorító ízére, amikor a német és szovjet külügyminiszter „eldönti” a Baltikum sorsát. Szerintük Litvánia német érdekszféra, Észtország, Lettország pedig szovjet. No, persze, „kifelé” nem ezekkel a kifejezésekkel ... A stratégiai okokon kívül e kis országok majd „önként” kéredzkednek a szovjet népek nagy családjába. Szibériai deportálásukat is önként fogják kérni a volgai németekkel, doni kozákokkal, krími tatárokkal együtt. (Ez lenne a morális mélypont? Dehogy, dehogy .. . Jalta még messze van.)

Mindenesetre a németek a stratégiai csapások mögött megszervezik a nagyipari szintre emelt tömegirtást a meghódított területeken. így a Szovjetunió vesztesége eléri az összlakosság 10 százalékát. Ebből a frontveszteség 6 millió. Elgondolkodtató ez a győztesről. (Négy és fél milliós a német veszteség, háromnegyed része a keleti fronton.) Ezek példátlan arányok. Ennek több oka van. — Sztálin tisztogatási tébolya a háború küszöbén olyan volt, amihez képest a sztrelecek kiirtása csak pásztor- játék. Mindenesetre a legrosszabbkor. 5 ezer kiváló szovjet tiszt is az áldozatok között van. Ez nemcsak egyszerűen érvágás, minőségi hanyatlás a tiszti karban, hanem a hadsereg biztonságérzetét is megingatja. A következmények? Kik várják Leeb, Bock és Rundstedt támadását? (II. kötet, 106. oldal): „A középen álló Tyimosenko jelentéktelen alak volt. Délen Bugyonnijt is csak a pofaszakálla emelte ki a többiek közül.” (Majd a 182. oldalon): „A szovjet hadsereghez hasonlót eddig még nem látott a modern hadviselés. Az élén az elit alakulatok haladtak ... a harckocsizok, a tüzérek, a rakétások — magas szakképzettségű, gyakorlott katonák. Nyers zöldségen, kepyérhéjon is megélő barbár horda a második hullám — nem lehetett elvágni hadtápvonalaikat, mert ilyen nem volt. Heteken át bírták, leölték a német gyalogságot, fosztogattak, erőszakoskodtak. És haltak. Annál is inkább, mert a harmadik hullám megint »elit« volt: a katonai rendőrség, amely »helyreállította a rendet«...” o°o

A második front megnyitása pedig egyre késik. Úgy két évet. Okai megle83