Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Pikler Gyula emlékezete

igazolta az akkori burzsoá jogot is, amely szerinte nem az uralkodó osztályok akaratának kifejezése, hanem minden osztály közös belátásának terméke, s mindenki javát szolgálja.

Elméletéből következően, minden jogi intézmény elfogadott, igazolt és helyeselt. Így a vagyonjogi intézményeket, a magántulajdon intézményét „közös érdekű ösz- szeműködési szervezetnek” tüntette fel.

Pikier sajátos felfogása az államról és a jogról, gyengítette bírálatának élét a fennálló társadalomról. Társadalomkritikája kétirányú volt. Bírálta a magyar társadalom elmaradottságát, feudális jellegű intézményeit, a társadalom klerikális vonásait. Másrészt észrevette a burzsoá rend már látható hibáit is.

Kétségtelenül haladó jellegű társadalombírálata során azonban nem jutott el a szocializmus lényegének megértéséig. Álláspontjának nem volt köze a történelmi materializmushoz. Ezt az elméletet nem fogadta el, annak legnagyobb hiányosságát abban látta, hogy szerinte a lelki állapotok társadalmi szerepét az figyelmen kívül hagyja.

Felfogásának értéke azonban az, hogy megértést tanúsított a munkásosztály ügye iránt. A munkásság iránti rokonszenve a magyar radikális polgárság ama felfogásából ered, amely szerint a munkásosztály a radikális polgárság vezetésével, küzdhet a modern Magyarország megteremtéséért. Ezen azonban kapitalista Magyarországot értett.

Hogyan értékelhetjük Pikier állam- és jogelméletét? A tudós idealista alapokon nyugvó, belátásos elmélete helytelen. Hibás az a felfogása, amely szerint az államot és a jogot az emberi összeműködés szervezeteként, tehát az osztálybéke szerveként fogja fel.

Hibái ellenére, Pikier jogbölcseleti felfogásában több haladó vonás is van. Munkásságának értéke, hogy a jogtudományból kezdte kiszorítani a feudális jellegű természetjogi és jogtörténeti iskolát. Munkássága a burzsoá állam- és jogtudomány megalapozását jelentette Magyarországon, amely a feudális joggal szemben előrelépést jelentett. Munkásságának értéke volt éles antiklerikalizmusa is.

Jogelmélete a társadalmi folyamatok objektív törvényszerűségeinek elismerésével, kutatásával új utat nyitott a hazai jogelméletben, ezzel kihívta maga ellen a konzervatív jogászok heves támadását.

Pikier Gyula a magyar burzsoá állam- és jogtudomány, illetve társadalomtudomány egyik legnagyobb alakja volt. Munkái nemcsak hazánkban, hanem évtizedekig külföldön is hatottak. Hazánkban elmélete elsősorban a polgári radikálisokat vonzotta, de mellé álltak a szociáldemokrata Ideológusok is. A pozitivista állam- és jogbölcselet Magyarországon az ő munkásságában érte el tetőfokát.

Pikier a jogbölcseleten kívül a lélektant is művelte. Még 1890-ben jelent meg „Az objektív létben való hit lélektana" című műve. Ebben ismeretelméleti problémákkal foglalkozott. Vizsgálta, hogy mi a kritériuma egy tárgy, egy esemény objektív létében való hitnek. Fenti munkáját követte 1901-ben „A lelki élet fizikája”. Könyvében népszerű formában igyekezett az életmechanikai és pszichológiai elméletet megértetni. 1909-ben került ki sajtó alól „A lélektan alapelvei: az élmény megmaradása és ellentétessége” című, nagyszabású munkája.

Jogbölcseleti, lélektani kutatásain kívül érzékfiziológiai vizsgálatokat is végzett. Ez főleg életének 1917-tel kezdődő szakaszára jellemző. Ekkori munkáiban sokat foglalkozott az érzékszervek anatómiájának és fiziológiájának bonyolult kérdéseivel.

Pikier nem volt elvont szobatudós. Szerteágazó tudományos munkássága mellett, nagyon aktív közéleti tevékenységet is kifejtett. Alelnöke, majd 1906-ban elnöke lett az 1901-ben alakított Társadalomtudományi Társaságnak. Eszmei hatásának része volt abban, hogy a társaságon belül létrejött a társadalomtudományok szabad iskolája. A Társadalomtudományi Társaság programját így fogalmazta meg: „Nekünk, úgy, mint eddig, ezentúl sem szabad működésünkkel a hatalmasok kegyeiért pályáznunk, a tudományt a hatalmasok cselédjévé, és ezzel áltudománnyá lealáznunk... Szociális politikánk kell, hogy legyen ezentúl is az elnyomottak és kitagadottak felemelése egy megelégedett, jólétben élő magyar nép megteremtése a tudomány, a műveltség és a felvilágosodás segítségével.”

Szellemi kisugárzásának nagy része volt abban, hogy 1900-ban megindult a Huszadik század című polgári radikális folyóirat. Neve nem választható el a Galilei Kör megalapításától, a Társadalomtudományi Könyvtár kiadásától sem. A Galilei Kör 1908 őszén a tanszabadság védelmében jött létre. Alapítói és törzsgárdája Pikier közvetlen tanítványai és hívei voltak. Ö javasolta nekik a programot és a kör nevét. Ő tartotta az alakuló gyűlés első előadását is.

Pikier Gyula, haladó nézetei miatt, évtizedeken keresztül a konzervatívok támadásának pergőtüzében élt. Már 1901 áprilisában a konzervatív egyetemi fiatal64