Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - KÖZÉLET - Szüle Rita: Vendégeink voltak a Petőfi-expedíció tagjai
FELHÍVÁS A TRUD-BAN - ÖTVEN ÉV UTÁN ÚJRA BARGUZINBAN — A SZIBÉRIAI „301-ES PARCELLA” — ÚJABB LEVÉLTÁRI ADATOK — AZ IRKUTSZKI ROKON — AZ ÁLMAIM OROSZUL, JAMBUSOKBA SZEDVE — HÁROMEZER OLDAL MIKROFILMEN — A FELTÁRÁSNAK NINCS AKADÁLYA — VILÁGHÍRŰ ANTROPOLÓGUSOK AZ EXHUMÁLÁSNÁL — KÜLFÖLDI TÉVÉTÁRSASÁGOK A HELYSZÍNEN A titokra hamarosan fény derül Vendégeink voltak a Petőfi-expedíció tagjai Az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület, valamint a Megamorv Kft. szervezésében, április 26-án, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán találkozhatott a közönség a Petőfi-expedíció tagjaival, akik április 2-től 17-ig, a 10 ezer kilométerre levő Barguzinban tartózkodtak, azzal a céllal, hogy a nyári ásatásokhoz az engedélyeket beszerezzék, továbbá keressenek újabb adalékot annak bizonyitására, hogy az oroszok a segesvári csata után magyar politikai tiszteket száműztek Szibériába. Az előadás résztvevői voltak: Morvái Ferenc nagyrédei feltaláló, a Megamorv Kft. tulajdonosa, a Petőfi-kutatás menedzsere, A. V. Tivanyenko kandidátus, a Burját Műemléki Szervezet alel- nöke, aki sok-sok évvel ezelőtt, a munkácsi V. V. Pagirjával együtt indította el a kutatást, Zahemszky László, az egri tanárképző főiskola adjunktusa, az expedíció vezetője, Kéri Edit történész, Szirti László, a Movi munkatársa, Búzás Mónika, a Megamorv Iroda munkatársa. A nagy érdeklődéssel kísért, nyilvános riport — amit Pécsi István, a folyóirat felelős szerkesztője vezetett — néhány érdekes epizódját elevenítjük fel. A történet három és fél évvel ezelőtt kezdődött Az egri kisiparos, Balázs Sándor, három és fél évvel ezelőtt, kárpátaljai rokonainál fedezett fel egy újságcikket. Az ottani Igaz Szóban olvasta, hogy a messzi Barguzin temetőjében egy magyar költő sírja található. Az írást hazahozta, és eljuttatta a Népújság főszerkesztőjéhez, Kaposi Leventéhez. A sztorit a megyei lap közölte, amely óriási feltűnést váltott ki, s a KB egyik alr osztályának vezetője ezután megtiltotta a főszerkesztőnek, hogy ezzel a témával foglalkozzanak. Az újság munkatársai azonban továbbra is tartották a kapcsolatot a szovjet kutatókkal, akik pár esztendeje, a műemlékvédelmi felügyelőség meghívására, Egerbe látogattak, s ízelítőt hoztak a nagy mennyiségű dokumentumból. Ebben találhatók a Morokov testvérek visszaemlékezései egy titokzatos magyar költőről, akit Petrovicsnak hívtak, és 1851-ben nagy fegyveres kíséret hozta Barguzinba. Ezekben az elbeszélésekben az is figyelemre méltó, hogy Petrovics úgy beszélt életéről, s oly tökéletesen írta le a segesvári csata menetét, mint azt Illyés Gyula munkáiban olvashatjuk. A szovjet tudósok ellenőrizték az adatokat a levéltári anyagok alapján, s megállapították, hogy ezek a közlemények hitelesek. Kiderült, hogy 1849-ben számos szibériai településen magyar politikai foglyok éltek, pedig a történelemből úgy tudtuk eddig, hogy csupán dekabrista foglyok kerültek e távoli vidékre. 49
