Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - KÖZÉLET - Homa János: Beszélgetés Eger politikai életéről

T. Gy.: — Pálfy István szerint akkor tudunk együttműködni, ha megismerik a programunkat. Hát ismerik a programunkat. Az MSZMP azt akarja, amit a nyugati szociáldemokraták megfogalmaztak.

P. I.: — Én az együttműködés kapcsán nem egyetlen szervezetről beszéltem, hanem azt mondtam, hogy akinek a programját ismerjük, az alapján tudjuk megmondani: tudunk-e együttműködni vagy sem.

T. Gy.: — De mi közel sem rendelkezünk olyan eszközökkel, mit ti, hogy a programunkat propagálni tudnánk, s megismertethetnénk a dolgozókkal. Gyönyörű szavakat hallunk, amelyek mögött, úgy érzem, nagyon kevés tett volt eddig. Mindenhol beszélik, hogy osszuk meg a pántvagyont. S én itt nem csak a párt vagyonára gondolok, mert ide sorolnám a párt transzmissziós szerveit — a KISZ-t, a Munkásőrséget, a népfrontot, a Magyar—szovjet Baráti Társaságot stb. — is. Ezeknél a szervezeteknél egyáltalán nem látni arra törekvést, sem országos, sem helyi szinten, hogy föl akarnák osztani a vagyonukat. Hogy mást ne mondjak: a KISZ pár hónappal ezelőtt 100 forintért vette meg a KISZ-táborokat. Ez nem vagyonmegosztás. Aztán a pártbizottság bérbe adta a Maiévnek a noszvaji luxusvillát. Ez is azt jelzi, hogy az a szervezet, amelyik a pártvagyont meg akarja osztani, nem köt ötéves bérleti szerződést a megosztás előtt két hónappal. Ugyanez vonatkozik az egri oktatási igazgatóságra, a KISZ-székházra, melyről mindenki tudja, hogy régen a szociáldemokraták székháza volt.

P. I.: — Amilyen lehetősége e pillanatban a városi pártbizottságnak van, az az, hogy — s ezt az MSZMP városi első titkára is felajánlotta a Szociáldemokrata Párt helyi képviselőjének — a Széchenyi utcai pártházban mód nyílik a szociáldemokraták összejövetelére.

T. Gy.: — Valóban szóba került ez, de azt ne feledjük el, hogy egy újonnan alakuló párt nagyon törékeny. Ezeknek az új pártoknak nagyon „görcsös érzéseik vannak” a múlt miatt. Tagjaink ragaszkodnának a hajdani székházhoz. A városi első titkár javaslatát azért nem tudjuk elfogadni, mert az a pártkörzet, amelyről most szó van, az annak idején a kommunista párt székháza volt. Szociáldemokratáinknak pedig — akik az egri szervezetben vannak — csak lidérces álmaikból felébredve jut eszükbe az az épület. Én oda nem vi- hetem őket. Summa-summárum: én nem látom azt, hogy az MSZMP önként, egy demokratikus formációba át tud-e menni.

— Néhány héttel ezelőtt jelent meg a párttörvénytervezet, amelynek jelentősége abban áll, hogy rendezi a pártok helyzetét. Vagy legalábbis ez lenne a célja. Mennyire érzik kiérleltnek a javaslatot?

M. E.: — A tervezet egyik tisztességtelen részéből szeretnék idézni: a 9. paragrafus 1. bekezdés b) pontja feljogosítja a párttagokat ingatlanaik az ingóik hasznosítására.

P. I.: — A törvény még nem él...

M. E.: — De, ha ezt a jogszabályit jobban végiggondoljuk, félelmetes, hogy mennyire képmutató rendelkezés. Az alkotmány-előkészítő kodifikációs titkárságot ki kell ábrándítanunk. A kormányzó párt riválisai nem dúskálhatnak hasznosítható javakban. Nem rendelkezhetnek más szervezetektől erőszakkal elvett, az államtól ingyen kapott, államosított, vagy netán 100 forintért megvásárolt székházakkal, üdülőkkel, vadászházakkal, gépjárművekkel, egyéb értékekkel. A javaslat e lényeges kérdésben sem teremti meg az esélyegyenlőséget.

p. I.: — Ezek súlyos szavak. Egy apró hibája van. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy 40 év alatt 900 ezer kommunista fizetett elég komoly tagsági díjat.

T. Gy.: — S ugyanilyen komoly állami támogatást kapott a párt.

47