Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - KÖZÉLET - Pécsi István: A demokratizálódás megállapíthatatlan folyamat
Hajdani barátai, tisztelői mindenekelőtt következetességét, szakmai fel- készültségét méltatják, akik a közelmúltban találkoztak vele, emellé higgadtságát, toleranciaérzékét is társítják. Ideális riportalany. A lényegi kérdésekre tömören, kendőzés nélkül válaszol. Először a szervezet rajtja óta eltelt időszak tapasztalatait összegzi. — Szárnybontogatásunk sikerrel járt. Azok, akik hozzánk csatlakoztak, kitartottak mellettünk. Tagságunk folyamatosan gyarapodott. Pillanatnyilag a tizenötezernél tartunk, méghozzá különösebb toborzás nélkül. Nem volt könnyű az indulás, hiszen pénzünk akkor egyáltalán nem volt. Még a bélyegek árát is mi fizettük. Az 50, 100, 200 forintos tagdíjak negyven százaléka marad a központnál, a nagyobb hányadot a helyiek használják fel. Ügy hírlik, korábbi álláspontjukkal ellentétben mégis párttá óhajtanak válni... — A gyorsan változó események módosították véleményünket. Bár az sem titok, hogy számosán rokonszenveznek még a régebbi gyakorlattal. Abban viszont valamennyien egyetértünk, hogy a demokratizmus megállíthatatlan folyamat, s ezt kívánjuk mi is szolgálni a tőlünk telhető legnagyobb igyekezettel. — A fővárosban népszerűek. Mi a helyzet vidéken? — Az itteni szervezetek nem inspirálásunkra jöttek létre, hanem saját elhatározásból formálódtak. Rendkívül vonzónak tartom ezt az alulról építkezést, mert belső óhajból fakad, s azt jelzi, hogy a lendület idővel csak fokozódhat. Hadd jegyezzem meg: az érdeklődés nemcsak a megyeszékhelyekre jellemző, hanem a különböző városokra, sőt egy-két kistelepülésre is. Egy példát említenék is. A közelmúltban bontottak zászlót Nyírmadán. — Miként prognosztizálná a jövőt? — Mi javasoltuk azt, hogy hozzák előre a választásokat. Bízunk abban, hogy a gonddal kimunkált program nem téveszt célt. Másokkal ellentétben, nem tartok valamiféle ultrabalos restaurációtól, visszarendeződéstől, hiszen a megtörténtet nem lehet már törölni a kollektív memóriából. Ráadásul a külső körülmények is pozitív irányba hatnak. Elég csak a Szovjetunió álláspontjára, támogató magatartására, a lengyel felzárkózásra, a Nyugat értékelésére utalni. Ezért nem vagyok pesszimista. Ráadásul százezrek, milliók szomjúhozzák a gazdasági kilábalást, a gyógyírt jelentő szellemi, etikai megtisztulást. Szerte e honban. Stabil alap ez, érdemes rá építeni. .. Pécsi István 43
