Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 3. szám - KÖZÉLET - Gábor László: Reformműhely Kecskeméten

a lehetőséget. Különösen a fiatalokban van nagy érdeklődés. Hangsúlyozta, hogy a megváltozott helyzetben is még élnek az egypártrendszer reflexei.

Keserű Imre, a Csongrád megyei reformkor tagja, szellemesen kezdte hozzászólását, mondván, hogy széles e hazában Jókai hőse, Baradlay Kázmér volt az utolsó, aki bevallotta, hogy nem reformer. Leszögezte, hogy az ország most két lépcső között van, s a pártcentrum ezt a helyzetet akarja konzerválni. Mint elmondta, nem lehet az MSZMP-t a jelenlegi apparátus képességeinek függvényévé tenni. Ezzel kapcsolatban új központi bizottságot, új főtitkárt, új programot követelt. Leszögezte azt is, hogy a reformerőket vállalják azok, akik vezéralakjai a magyar reformnak. Udvarhelyi Gábor a sorsforduló állapotáról szólt. Mint mondta, el kell végeznie az MSZMP-nek az őszinte szembenézést. A cenzúra kérdését dialektikusán kell nézni, tiszta lappal indulni lehetetlen. Szántó György hangsúlyozta, hogy a tévedés joga a tagságot is megilleti, nem csak a vezetőket. Vitában kell kiformálni a helyes nézeteket. A kormány kapkodó intézkedései nem vezetnek célra, különösen akkor, ha a lakosság nincs tiszában a súlyos és örökölt helyzettel, amelyből a reform lehet a kiút. Palotás János szerint a Vállalkozók Országos Szövetsége nevében, mint elmondta, országos vitát indítottak, hogy segítsenek a megfelelő megoldások megtalálásában. Pálfjy István, a Magyar Ifjúság főszerkesztője, a kulturális élet pártirányításának visszásságáról szólt. Dr. Telek István az igazságszolgáltatás helyzetéről számolt be. Géczi József szerint, az 1988 májusában megrendezett, országos pártértekezlet pozitív működési zavar volt. Most egy szélesebb reformmozgalom bontakozott ki, amelynek a jele a reformkörök megalakulása. Ezek elsősorban vidéken jöttek létre. Aláhúzta, hogy reformkörök már vannak, de reformszárny még nincs, pedig egyre több bizonytalankodót kéne megnyerni. Huszár István nem értett egyet azzal a Nyers Rezső-i megfogalmazással, hogy az MSZMP a kisemberek pártja legyen. Nézete szerint ez nem tükrözi a társadalom tagoltságát. Megfoghatóbban kell megfogalmazni a társadalmi bázist. Kifejezte aggodalmát, hogy értelmes emberek hosz- szú órákat és napokat ülnek politikai bizottságban, központi bizottságban, minisztertanácson, országgyűlésen, s tanácskozásaik végeredménye annyi érdemlegeset sem hoz, mint egy ötperces hozzászólás. Azt az indoklást, mely szerint azért változtatták tizenhárom főről kilenc főre az MSZMP Politikai Bizottságát, hogy tagjai jobban megérthessék egymást, úgy minősítette, hogy ezek szerint a magyar csapat kilenc játékossal biztos megverte volna már Máltát. Fontosnak ítélte a debolsevizalás folyamatát, hogy morális fedezetet kaphasson a párt. Szerinte egyáltalán nincs csúcsforgalom azon a bizonyos damaszkuszi úton, mert kevesen élik meg azt a kegyelmi pillanatot, amikor szembesülnek tegnapi önmagukkal. Sarkadi Nagy Barna a párt egyházpolitikájának kérdőjeleit fogalmazta meg. Nagy ellenérzés fogadta Sugár András hozzászólását, aki elsősorban saját sérelmeit sorolta fel. Dr. Kende Péter hiányérzetét fejezte ki, mert többet várt a kecskeméti összejöveteltől. Szerinte a pártot súlyos vereség fenyegeti a választásokon. Jelen körülmények között legfeljebb az Országos Nőtanács vagy az MSZBT jöhet szóba koalíciós partnerként. Radikális változtatásokra van szükség. Az apparátus tagjai naivnak tartják a párttagságot, amely mindig szeretne valamihez tartozni. Gacsó Ferenc fordulópontról beszélt, mint elmondta, a kapkodó intézkedések egy önmagát túlélt rendszer tünetei. A modellt gyökeresen meg kell változtatni. A párttagság végre szeretné saját kezébe venni a politikaformálást. Az elmúlt évtizedek során, a reform elkötelezettjeinek eszméi csak búvópatakként jelenhettek meg. Most a Pozsgay-kijelentés kavarta fel az állóvizet, hogy 1956-ban népfelkelés történt. Épp ideje, hogy a reformszárny kilépjen az illegalitásból. Valahogy vi39