Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - KÖZÉLET - Gábor László: Reformműhely Kecskeméten
lenül szükséges ilyen szerepet betölteni. Ami az MSZMP előtt áll, az nem lehet a rendszer kozmetikája, új struktúra kell. A reformszárny csapdahelyzetben van, a párt tekintélyvesztése során elveszítheti cselekvőképességét, ebben a helyzetben fel kell rázni az embereket, elmondani nekik a valóságos helyzetet, s népben, nemzetben és Európában gondolkodva, keresni a kiutat. Gombár Csaba a pártszakadás híve. Mint elmondja, az MSZMP valójában nem párt, hanem egy sajátos konglomerátum. Ebben a szituációban szétmorzsolódik. Véleménye szerint a platformszabadság kimondása már késő, már többre van szükség. Tehetetlenség sugárzik minden lépésből, minden elmaszatolódik. Csak a rendkívüli kongresszus segíthet, s az, hogy valóban politikai párttá alakul az MSZMP. Ezt követően Bokros Lajos közgazdász beszélt, aki a kormány lemondását követelte, s azt, hogy éppen a kommunista frakció javasolja ezt az Országgyűlésben. Riasztó gondokat sorolt arról, hol is tart jelenleg a gazdaságunk. A szünetben a reformkorok képviselői a kecskeméti pártbizottság épületének egy kis tanácskozótermében gyűltek össze. A hangulat forrponton volt, a többség szeretett volna már a nyilvánosság elé lépni. Mindenki igyekezett túlkiabálni a másikat, így az előzetesen, a kecskemétiek által összeállított nyilatkozattervezet alaposan átformálódott. A hangulat sokkal radikálisabb volt, mint napokkal vagy hetekkel azelőtt; az új dokumentumban már megfogalmazódtak a legutóbbi KB-üléssel kapcsolatos ellenérzések is, s hangsúlyossá vált a főtitkárral szembeni bizalmatlanság. A délutánt Lengyel László közgazdász nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy ha nem változtatják meg a mindent felzabáló gazdasági szerkezetet, akkor az MSZMP elenyészik, s vele együtt a reformszárny. Az 1988-as esztendő gazdasági szempontból látszatév volt. Nem sikerült megvalósítani a szerkezetváltást. Százezrével kellene, hogy jelentkezzenek az új tulajdonosok, hogy megélénküljön gazdaságunk. Le kell állítani a pénzemésztő nagyberuházásokat, Bős— Nagymarost, Tengizt, Orienburgot és Paks II.-t. Ha az év második feléig nem tudja az MSZMP kialakítani reformelképzeléseit, akkor nem nyerhet a választásokon, különösen akkor, ha ilyen morális terhekkel indul. Szembe kell nézni a múlttal, de leginkább azzal, ami az utóbbi tíz-tizenöt évben történt. A többi párttal csak akkor tisztázhatja viszonyát az MSZMP, ha maga is politikai párttá válik. Hasonlóan élesen fogalmazta meg gondolatait Bihari Mihály politológus. Azzal kezdte, hogy ha szétnéz a teremben, akkor talál száz olyan embert, akit barátjának, elvtársának tud nevezni. De nemrégiben részt vett a Magyar Demokrata Fórum országos gyűlésén, illetve a Szabad Demokraták Szövetségének összejövetelén, s ugyancsak találkozott száz-száz, hasonlóan értékes gondolkodású ismerősével. Miért nem lehet ezeket valahogy összeültetni? Nagy az emberi és a történelmi felelősség ebben az időszakban. Nem halogatható tovább két reformcentrum megalakítása, az egyik politikai, a másik kormányzati jellegű legyen. Jelenleg politikai bénultságot érzékel. A pártok, a politikai mozgalmak, nem rendelkeznek infrastruktúrával, koalícióképessé kellene válniuk. Az MSZMP még mindig közhatalmi funkciókkal rendelkezik. Fönnáll a veszélye a társadalmi robbanásoknak, de a félkatonai diktatúrának is. Felsorolta ezután azokat a konkrét javaslatait, amelyek révén ki lehetne tömi az ördögi körből. Stumpf István, a MIOT (Magyar Ifjúság Országos Tanácsa) vezetője szerint ezek a gondolatok túlnőnek a reformműhely keretein. Kecskemét nemcsak vélemények és programtöredékek seregszemléjét jelenti. Nagy várakozás előzte meg ezt a találkozót, különösen azok részéről, akik a pártban keresik 88
