Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Küllők között
E pillanatban azonban nyílott az ajtó, s egy hatodikos, szőke, copfos kis leányzó lépett be az igazgatóék szobájába. A viaskodó két fél meglepetten hagyta abba az éles tusát. — Mit akarsz, te jány? — ordított a gyerekre az igazgatónő. — Kézit csókolom, igazgató néni! Csak azért gyöttem, merthogy az Öreg Benkő Gáborné asszony nagyon rosszul van. — Szent atya úristen! — ejtette le a vödröt az igazgatónő. — Mi van szegénnyel? — Én nem tudom, de Gábor bácsi üzeni, hogy azonnal tessék gyónni! — Jaj, hogyne mennék, megyek már, rohanok ... Te, ember, te meg fejezd be a disznóetetést. .. Hallod? — Persze, hogy hallom — válaszolt kelletlenül az iskolaigazgató. És a kövér, szőke asszony pillanatokon belül elrohant otthonról. Még este nyolc óra sem volt, amikor a nehézhegyi orvos autója befutott a Benkő-portára. Idős Benkő Gáborné ott feküdt az öreg, szúette ágyban, csupa csont, madárfeje alatt talán három párna is tornyosodott. A doktor azonban elkésett. . . A hatvanhat esztendős parasztasszony szívszélhűdésben meghalt.. . A temetésen itthon volt a fiatal Benkő Gábor is ... Csaknem az egész falu kint szorongott a behavazott temetőben ... — Hát nem érhette meg szegény, hogy a fia tanár legyen. Pedig menynyire várta — mondotta szomszédjának egy szőke parasztasszony, amint a temetésről hazafelé bandukoltak. — Az is okozta a szegénykém halálát — súgta oda egy másik, egy fekete, cigányképű néne. — Mit beszél, szomszédasszony? — Hát maga nem tudja? — Mit kéne tudnom, lelkem? — Ó, hát csudákszok, hogy maga nem hallotta... Kicsapták Gabit az egyetemről! — Kicsapták? ... Hát hogyan? — A kulákság miatt. Mert az úgy vót, hogy a (tanulmányi osztály, vagy mit tudom én, micsoda féle nyavalya, véleményt kért a Benkő családról, mivelhogy akárkit nem engednek tanárnak a mai világban. . . Aztán innen, a vb-tül megírták, hogy Gabi kulákcsemete. .. Szegény fiú, sokáig nem is merte hazaírni, hogy mi történt vele ... Ám egyszer, Soltész Feri — ismeri maga is —, az a lakatos, aki a Felvégbe lakik, no, egyszóval, ő találkozott vele odafent, Pesten, a földalatti építkezésén ... Ott dolgozott a keszonban . .. Mert azt mondják, hogy oda nem kell semmiféle káderlap .. . Már akkor hónapok óta ott dologozott ez a szerencsétlen fiú. — Boldogságos isten — csapta össze a kezét a másik nene. — Osztán megtudta az öreg Benkő Gábor, az apjok... Az meg, tudja, milyen kemény, bakafántos ember ... Rögtön írt a fiának, hogy megtudakolja tőle a valóságot... Az a szegény fiú aztán mindent bevallott. . . Hát ez tette az anyját, Julcsa nénit, ezt az áldott jó asszont, a sírba... A temetés utáni délutánon Giza, az igazgatónő, lázas csomagolásba kezdett. — Hová készülsz, kedvesem? — nézett rá meglepetten az ura. — Kedves teneked a halál. — Nem értem — csodálkozott a szőke férfi . — Majd megérted mindjárt, te féreg ... — s aztán az asszony az udvaron várakozó két fuvarosnak kiáltott ki: — Először a rekamét tegyék föl! ... De vigyázzanak ám! 26
