Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
KÁDAS: Ostoba vagy! No, jó. (Vakarja.) MARGIT (már-már kéjesen): Ott... ott... ott-ott! (Apró sikoly.) (Kádas befejezi.) ígérj meg egy dolgot. KÁDAS: Mit? MARGIT: Hogy ezt az egyet... a hátvakarást, sohase gépesítjük... Minden egyebet, de ezt nem, jó? KÁDAS: Mi ütött beléd? MARGIT: Az olyan meghitt. A másik ember keze. A kapcsolat. KÁDAS: Miféle kapcsolat? MARGIT (szinte zavart): Az emberi kapcsolat. Nemrég olvastam. Az embereknek kapcsolatot kell csinálni egymással. Nem olvastad? KÁDAS: Csinálj kapcsolatot inkább a villanyberetvámmal! Hol van? MARGIT: A Philips? Hisz annak már kampec! KÁDAS: Az újat keresem ... Még a füledbe is bebújik, az orrodba, hogy a szőrszálakat kivágja. A hónod alá .. . ahová akarod .. . Csak oda kell figyelni, mert egészen lekopaszthat! Tetőtől talpig! MARGIT (testéhez kap): Jó ég! Mikor kaptad? (Mohó lesz.) KÁDAS: Tegnapelőtt. Eladtam belőle neki vagy hatot... Megajándékozott eggyel. (Kis csend.) MARGIT: Azt hiszed, azért kaptad? (Nyugtalan.) KÁDAS: Hát persze! A szolgálataimért. MARGIT: Ezt ő is el tudná adni. Ügy elkél, mint a cukor. KÁDAS (hökkent): Nem értelek! Miért nem lehet elhinni, hogy vannak rendes emberek, akik, ha valamilyen szolgálatot teszel nekik — honorálják!? MARGIT: Legalább ne magyarázd meg. Ne magyarázd! (Nyilván: bűntudat.) KÁDAS: Mi ütött beléd?! MARGIT (maga elé): Ezek mind drága holmik... Egyet se tudnánk megfizetni... (Szorongva.) Ide hallgass! Zsuzsa magyarból hármasra, történelemből pedig egyenesen bukásra áll. KÁDAS: Ez nem lehet igaz! Ez ki van zárva! Ez a kislány annyit olvasott, mint a fél tanári kar! Ez hazugság! MARGIT: A villámdolgozatában 1919-et, a Tanácsköztársaság dátumát a Szent István uralkodásának éveire helyezte. Más szóval, durván számítva, kilenc- száz évet tévedett... (Kis csend.) KÁDAS: De hiszen tudta! Jól emlékszem, ezelőtt néhány hónappal én magam kérdeztem ki tőle. És akkor még tudta. MARGIT (sóhajt): Néhány hónap nagy idő, Józsi. Nagyon nagy idő. Jaj, nem is tudom, hogy mondjam meg? KÁDAS: Mit? MARGIT: Félek. KÁDAS: Mitől? (Kis csend.) MARGIT: Ezeket a holmikat te nem azért kaptad, mert eladtál néhány szerkentyűt ... nem azért, Józsi! KÁDAS (döbbenten): Hát? MARGIT (küszködve): Mert.. . mert... KÁDAS: Nem lepsz meg, ha azt mondod, hogy kurva lett a lányod. Nem lepsz meg ... De akkor . .. (Fenyegető.) MARGIT: Nem lett az. KÁDAS: Hát te? Ezzel se lepsz meg. (Fagyos.) 10
