Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Páskándi Géza: A vigéc
sziről jöhet. Nagyon messziről. Onnan, ahova mi is vágyunk, valameny- nyien. (Kis csend.) SZUNNYAY: Mélyen sajnálom, asszonyom, hogy csalódást kellett okoznom. MARGIT: Én még jobban. (Szinte könnyezik.) Én... én... amikor a férjem mellett feküdtem... (Suttog.) és a karja néha kinyúlt felém... én akkor ... akkor is magát láttam ... De maga megcsalt engem. SZUNNYAY: De asszonyom! MARGIT: Csalódnom kellett a maga eszméiben. A maga fenséges gondolataiban. Látom, nagy ember létére milyen kicsiny, kicsiny! Hát akkor nem jobb, ha a gyakorlatias embereket keressük? Azokat, akik két lábbal állnak a földön. S akik nem árulnak el bennünket, de elhalmoznak minden jótéteménnyel, hogy könnyebb legyen az életünk? De jobb. Sokkal jobb. Sokkal jobb, uram. (Kisiet. Kis csend, Szunnyay fejét csóválja, már indulna álmosan, szemét dörzsölve, pizsamában, házikabátban Pénzes érkezik.) PÉNZES: Mi volt ez a lárma? Álmodtam? Jó estét kívánok. SZUNNYAY: Jó estét. Szunnyay! Kihez van szerencsém? (Némi tartózkodás.) PÉNZES: Pénzes Kiprián a nevem. A Hephaisztosz cég kereskedelmi utazója vagyok. Afféle vigéc. Szunnyay úr, a híres író? SZUNNYAY: Az vagyok. PÉNZES: Rég készülök erre a találkozásra. (Leül, rágyújt.) SZUNNYAY: Igen... És miért? PÉNZES: Túl messze kéne kezdenem. Elégedjék meg annyival, hogy állandó és hűséges olvasója vagyok. Éppen ezért, mikor meghalottam, hogy A kozmikus szövetséget bevonták, elhatároztam: megkeresem önt. Ugyanis... Van egy elméletem. SZUNNYAY: Mivel kapcsolatban? PÉNZES: Hogy kik tiltatták be a könyvet. S vétették le a műsorról a filmet. SZUNNYAY: Kicsodák? (ö is leül, rágyújt.) Néhány ember, az bizonyos. PÉNZES: De ki az a néhány ember? Kit képviseltek — ez itt a kérdés. SZUNNYAY: ön szerint kit? (Kis csend.) PÉNZES (halkan, bizalmasan): Az előőrsöt. SZUNNYAY: Miféle előőrsöt? PÉNZES: Nézze, Szunnyay úr, én a gyakorlat embere vagyok. Nekem is van egy-két elméletem, önnek is. Arra gondoltam, össze kéne adnunk, amink van. SZUNNYAY: Nem értem. PÉNZES: Nézze, minden eszmének, gondolatnak van egy láthatatlan, egy lehetséges hadserege. Így az önének is. A hiszékeny emberek. Maga, A kozmikus szövetségben — akár hiszi, akár nem —, beletenyerelt valamibe. SZUNNYAY: Mit csináltam én? PÉNZES: Beletenyerelt jó néhányunk legtitkosabb gondolatába. Valóságos kozmikus beletenyerelés volt ez. (Jelentőségteljesen.) SZUNNYAY: Ha talán világosabb lenne. PÉNZES (lehalkítva hangját): Nekem s néhány fontos barátunknak, az volt a véleményünk, s az ma is, hogy vannak nagyon távoli bolygók, amelyeken élnek olyan lények, akik egyben-másban hasonlítanak az emberekre. Ügy véltük: a hatalom eldöntésének kérdése, ha késlekedik is, de nem várat magára túl sokáig. Tehát, az esetleges összeütközés idejére már most ver6
