Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Sárhegyi István: Három beszélgetés Michel Gyarmathyval
Fővárosi évei alatt több önálló munkája is megjelent. Így 1934-ben a „Kar- thausi és forrásai”, 1939-ben „Savoyai Jenő a francia költészetben”, 1943-ban a „Don Juan mondája Kisfaludy Károly Karácsonyéjében”. Már halála után látott napvilágot 1957-ben az „Ágis tragédiája" című műve és 1962-ben a „Magyarok első említése az angol epikában” című könyve. 1945. június 10-én halt meg Budapesten. Fia, az egri születésű Tibor, neves filozófus és egyetemi tanár volt. Ö 1972. június 14-én hunyt el, szintén a fővárosban Elek Oszkár jelentékeny életművet hagyott látra. Megérdemelné a jövőben, ha irodalomtörténészeink feltárnák, feldolgoznák és közreadnák életét és munkásságát. Szecskó Károly • Színház Amikor az újságírót megizzasztják... Három beszélgetés Michel Gyarmathyval Amikor telefoninterjúk sorozatát készítettem el lapom számára, többször is hálát adtam magamban Belinek, hogy megalkotta pompás találmányát, a távbeszélőt. Utóbb meg a pokolba kívántam őt, jóllehet, igazságtalanul, mert arról igazán nem tehetett, hogy diskurzusom Michel Gyarmathyval, a párizsi Folies Bergére művészeti vezetőjével, igazgatójával úgy sikeredett, ahogy. A jó pap holtig tanul — tartja a mondás. Nos, úgy hiszem, e bölcsesség érvényes az újságíróra is. Minderre azonban nem utóbb kellett volna rájönnöm, hanem még azelőtt, mielőtt tárcsáztam volna a párizsi számot. A dolog előzményéhez tartozik, hogy próbáltam én ezt-azt megtudni Michelről, de hát nemigen sikerült. Meg aztán, túlságosan nem is törtem magam, úgy voltam vele, majd lesz valahogy, beszélgetünk a revüről, erről-arról, egyszóval, majd csak feltalálom magam Ez volt az első, az alapvető hiba... Magamban bíztam, a partneremet viszont nem ismertem ... Az első beszélgetés — Halló! Michel Gyarmathy? Sárhegyi István vagyok, Egerből. Szeretnék önnel egy telefoninterjút készíteni. Lehetséges? — Igen. Mondd csak, hány éves vagy? — Huszonkilenc. — Taknyos kölyök vagy még ... — Miért, hát ön sem idős? — Hogy én? Nyolcvan... — Az nem kor ... — No, jól van, köszönöm. Akkor kérdezz! S én kérdeztem, méghozzá elég szerencsétlenül, ugyanis azzal indítottam, hogy mostanában idehaza elég keveset hallunk róla. Büntetésem nem is maradt el... — Drágám, hogyhogy keveset hallotok rólam? Bizonyára nem néztek televíziót. A múlt héten is hírt adtak rólam, a rádióban meg Rapcsányi csinált velem egy hosszú műsort. — Ezt tudom, de ... — Akkor meg ne mondd, hogy keveset hallani rólam. Lehet, hogy Egerben nem, de Budapesten igen, és New Yorkban is igen és Las Vegasban is és Sidney- ben is és Párizsban is. Látod, még Egerből is felkeresnek ... Püff neki! S ha már egyszer az ember hülyeséget kérdezett, megindul a lavina. Ugyanis a második próbálkozásom sem volt szerencsésebb. — S mivel foglalkozik mostanság, mivel telnek a napjai? — Én egy revüszínháznak vagyok a vezetője ... — Azt tudom, de ... — Akkor meg minek kérdezel ilyeneket? Még hogy mivel foglalkozom?! Nem árulok nyakkendőt esernyő alatt, se nem vagyok péklegény!! Igazgató vagyok a Folies Bergére-ben, évtizedek óta, s revüt csinálok állandóan. 75
