Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József verse - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
KOHÁRY; Ki-ki saját törvénye szerint, dicső pasa. Találkozunk. (El.) RUSZTEM: Ó Fatime, ne késlekedj, ne késlekedj! (Indul a hárem felé, ahová most fény hull. Fatime fekszik az ágyon.) Készülődj, kedvesem! FATIME: Nem vonzanak már Sztambul tornyai — soha többé... Itt maradok, Rusztem. (Csend.) RUSZTEM: Ez az Európa nem rabolhatja el az én okos virágomat! Készülődj, egy fertály óra múlva Gülfidet érted küldöm! (Visszafordul.) Ezek soha nem felejtenék el neked, ki voltál, a sorsot nem húzhatod ki, Fatime! Megyek a szekerekhez! (Komoran elsiet.) (Csorbadzsi, mint ki ezt leste, a hárembe lép.) CSORBADZSI: Ahogy gyengült a vár, úgy lettem én célomban mind erősebb. Legyőztem annyi németet, magyart, de a vágyam még a töröknél is erősebb. FATIME: Menj innen, Csorbadzsi! CSORBADZSI: Tudom, maradni akarsz... tudom, keresztény lett belőled., maradj hát! De nékem mennem kell... ajándékozz meg... Csókolj. Fatime! (Odatérdel az ágy elé.) Hányszor megaláztál, hányszor! (öleli egyre mohóbban. A nő kétségbeesetten viaskodik. A férfi ajka Fatime ajkára csap, szinte ráömlik a nőre, az vonaglik, nyög. A férfi a ruháját tépi. Fatime alatta hánykolódik, ernyed.) FATIME (sikolt): Rusztem! CSORBADZSI (kezében tőr): Rusztem is megtenné... (Alulról felfelé döf. A nő rázkódik, a férfi szinte őrületben még tovább csókolja. Majd rémülten felugrik.) FATIME: Rusztem... (Meghal.) CSORBADZSI: Rusztem is megtette volna... Az eszemet a vágy... Ne haragudj, áldott szerelmem, de megaláztál, mint egy suhancot... a jussom kijárt... az erőszak hozott közétek, s az is röpít el... (Jön sietve Gülfid, a férfi épp kilépne, hátrahőköl.) Te? GÜLFID: Én. CSORBADZSI: Menj utamból! GÜLFID: Ha felismersz, elmegyek. CSORBADZSI: Honnan ismerjelek!? (Nézi, csend.) GÜLFID: Egy fal tövében hagytatok! Az ostrom elején... hajnalban egy fal tövében ... Te és egy másik janicsár ... Kislány voltam akkor... már régen nem vagyok ... Két jótét lélek, török papok emeltek föl... muzulmán hitre tértem... s úgy gondoltam: eljön az én órám is egyszer... elérkezett... (Tőrét előveszi.) CSORBADZSI: Bolond vagy te, lány! Bolond! GÜLFID: Ha már szüzességemet török vette el, gondoltam, táborotokban maradtam, nehogy török kurvának hívjanak enyéim ... (Kerülgeti a férfit.) (Megjelenik Rusztem.) RUSZTEM: Fatime! Gülfid! GÜLFID: Rusztem! Rusztem! (Az rohan. Épp idejében, mert Gülfidet már majdnem leszúrta Csorbadzsi. Rusztem megáll.) RUSZTEM: Ütrakészen vagy, Csorbadzsi?! (Sejtelmes, fenyegető ) (Gülfid közben a falhoz lapul és vár.) Fatime, készülődj, Fatime! (Csak most látja jobban, mi történt. Odalép.) CSORBADZSI: Keresztény hitre tért. Nem akart velünk jönni. Inkább tőrébe omlott... (Rusztem lezárja a nő szemét.)
