Hevesi Szemle 17. (1989)

1989 / 2. szám - KÖZÉLET - Szüle Rita: Vendégeink voltak

— Fő területem az érrendszeri és ízületi fájdalmakban szenvedők gyógyítása. Véletlenül jöttem rá a terápiára. Egy idős férfit kezeltem először hidegmeleg vizes fürdővel, s amikor javulni kezdett, bekapcsoltam egyéb mechanizmust is, mint például a vörösvértest-roborációt, kálium-magnéziummal. Különféle érmasszázsokat alkalmaztam, a koleszterint hihetetlenül alacsony szintre vittem le. Sok-sok betegen segítettem és segítek nap mint nap. Nyolcvanöt rákos emberből kettőt az étrend átállításával, először Béres-cseppek, majd Celladam adagolásával, hibernálófürdőkkel meggyógyítottam. Igaz, az arány nem túl jó, de ez a kettő három éve panaszmentes. A japánok szerint béta-ka- rotin kúrával ezt a betegséget is meg lehet előzni. Együnk tehát naponta 2—3 dekát, ami egyébként nyálkarendszerünknek csodálatos katalizálást ad.

— Sokat foglalkozom a diákok egészségnevelésével is. Az általános iskolák 7., 8. osztályában kívánjuk bevezetni az életmódórákat. Sajnos a mai iskolarendszerben sem a tanárok, sem pedig a diákok nem érzik jól magukat, túlterheltek. Jó tankönyvet szeretnénk írni az új tantárgyhoz, amelynek lényege, hogy a gyerekek ismerjék meg szervezetüket, tudják, hogy hogyan kell megvédeni, óvni egészségüket, mennyit kell áldozni az alvásra, a kikapcsolódásra, a pihenésre. Hiszem, hogy az álmom valóra válik. S hogy mikor? Két vagy húsz év múlva, még nem tudom, de hogy sikerül, abban egészen biztos vagyok.

„Számomra legfőbb érték az ember/'

Morvái Ferenc feltalálót, a nagyrédei MEGAMORV Kazánfejlesztő Iroda vezetőjét, tulajdonosát, a Petőfi-kutatás menedzserét, sokan ismerik, hiszen róla, pro és kontra, sokféle vélemény hangzott el a sajtóban. Eljött abba a megyébe, ahonnan 15 évvel ezelőtt távoznia kellett, s amely eddig nem fogadta be. A beszélgetés során szó volt ennek a sajátos életpályának valamennyi állomásáról, továbbá a Petőfi-kutatás eddigi eredményeiről. A vendég a következőkkel indította előadását:

— Szeretném megköszönni a jelenlegi pártvezetésnek a lehetőséget, hogy eljöhettem Heves megyébe, Egerbe. Pozitív dolognak kezdete ez, amire mindannyian várunk. Beszéltem dr. Vasas Joachimmal, a megyei pártbizottság ideológiai titkárával, s azzal búcsúztam, hogy ha ez a találkozó aktív párbeszéd kezdete, s annak, hogy jobb kezünket nyújtjuk egymásnak, akkor érdemes volt ide utaznom. Mindennél többet ér, ha nem ujjal mutogatunk egymásra ...

— Furcsának tartom, hogy „kazánkirálynak” neveznek, hiszen az országban levő 19 kazángyár mellett én egy törpe sem lehetek.

— Egyszerű parasztcsaládból származom. Esztergomban jártam gépipari technikumba, amikor édesapám hirtelen meghalt. Tanulmányaimat az ipari iskolában folytattam, s levelezőn fejeztem be a technikumot. Ezután kisiparos lettem, a szókimondásomért hétszer kellett felszednem a sátorfámat, hét megyében dolgoztam. Sajnos mindig utolértek a levelek, a telefonok, hogy vigyázat, ez az ember veszélyes, osztályidegen, csaló! Végül, hosszabb időre, Szolnokon kötöttem ki, mert itt volt igazából szükség a munkámra. Óvodák és iskolák fűtéséért feleltem. Az egyik gyermekintézménynek nem tudtam kazánt szerezni, ezért egy orosházi szakemberrel gyártottam egyet, annak ellenére, hogy magánembernek tilos — még a mai napig is — kazánt készíteni, mivel állami monopólium. Az Ipari Minisztérium mégis tizenhárom berendezésre gyártási engedélyt adott, sőt vissza nem térítendő állami támogatást is kaptam. Létrehoztam egy négycsoportú kazáncsaládot. Az egyik kézi üzemeltetésű szenes, a másikat, amely még nem igazán tökéletes, számítógép vezérli,

65