Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - KÖZÉLET - Szilvási László: A sztrájk kialakulásának előfeltételei Magyarországon
A meglevő szociális vívmányok és juttatások erősen devalválódtak. A társadalom egy része szociális alávetettségbe kényszerült. Közszegénység: strukturális válságban van minden olyan szervezetrendszer, amelyre a piaci viszonyok nem érvényesek, amely nem fejleszthető a második gazdaság szférájában. Ez elsősorban az oktatás és a tudomány, a közlekedés, az egészségügy és a környezetvédelem. Ez a közszegénység nemcsak a gazdasági növekedést fékezi, hanem közvetlenül is csökkenti az egyén kibontakozási lehetőségét és minden ember egyéni biztonságát a mai magyar társadalomban. Osztályok a mai magyar társadalomban csak potenciálisan léteznek. A kérdés éppen az, hogy milyen feltételek mellett válnak újra osztálytudattal bíró osztályokká. Az osztályöntudat viszont csak a konfliktushelyzetek függvényében alakulhat ki. A konfliktushelyzetek közepette az összetett funkciók különböző érdekszövetségek kovácsolása folytán rendszerint két csoportra redukálódnak. Természetesen az nyilvánvaló, hogy a társadalmi struktúrán belüli funkcionálás céljából érdek- csoportok sokasága áll fenn. Azt gondolom, hogy ma egyetlen osztály, egyetlen univerzális osztály kialakulása kezdődött meg országunkban. Előzetes megállapításom, hogy osztály csak konfliktushelyzetben alakul, igaz, az egyetlen univerzális osztály tételezése esetén is, mert a konfliktus úgy határozható meg, mint amely az önmagát univerzális osztálynak tekintő társadalmi osztály és az összes többi réteg között feszül. Ez az univerzális osztály a státuscsoportok magas kulturális és társadalmi tőkehányaddal rendelkezők összességéből származtatja tagjait. Az univerzális osztály anyagi-gazdasági differenciálódása már nem olyan mértékű, hogy az veszélyeztetné az osztályban az egységet. (A politikai hatalom birtokosainak anyagi-gazdasági helyzete alatta van a vállalati hierarchia urainak anyagi-gazdasági helyzetének, de ez nem okoz olyan konfrontációt, amely lehetetlenné tenné az azonos fellépést, azonos állásfoglalások kialakítását.) Valahányszor az alsóbb rétegek kialakuló osztálytudata az univerzális (uralkodó) osztályt fenyegeti, akkor a helyi belső konfliktus kibontakozásához vezető útról, mindig a külvilággal szembeni helyi szolidaritás megteremtésének irányába kell terelni az energiákat. Az osztálytudat kialakulása abban az irányban fejlődik, hogy politikai küzdőtéren elsődlegesen a gazdaságban betöltött általános szerepek alapján működjenek. Igazán nagy jelentőségű az osztályképződés folyamatára a 80-as évek egyre mélyülő gazdasági válsága. A szétszakadozó státuscsoportok tagjai az osztályhoz való tartozásuk alapján alakítják ki stratégiájukat. Az alsóbb rétegek számára egyre nyilvánvalóbbá válik az egyéni ellenállásformák hatástalansága. (Ezzel együtt a „fehér sztrájk” szerepe nem csökken.) Az érdekérvényesítés csoportos megmozdulásokat jelez, még a kezdeti, ösztönös időszakban is. Félreérthetetlen egyértelműség, hogy az érdekek sikeres érvényesítése csak összefogással valósítható meg, úgy, ha a gazdasági kényszerpályán levő vállalatokat alaptevékenységükben gátolják, visszatartják. Nyilvánvaló, hogy kezdetben a társadalmi csoportok eltérnek egymástól abban a tekintetben, hogy milyen nyomást képesek az államra gyakorolni. Később az is nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a csoportok, meghatározott módon kombinálódva egymással, ellenőrzést is gyakorolhatnak, pl. a termelés szférája fölött. Sziivási László 61
